A kép önmagáért beszél! Az egyik legborzasztóbb elemi csapás az árvíz. Nem kímél semmit, sem embert, sem egyéb értéket! Akiket sújt, kiszolgáltatottak, segítségre, támogatásra szorulok. Sokszor, egy élet munkája tűnik el pillanatok alatt, válik az enyészetté. Marad a könnyes szem, az elkeseredettség és jön az újabb küzdelem: megteremteni újra azt, ami volt!

Sorra dőlnek össze a vízben álló házak Edelényben és Felsőzsolcán A tragédiákat átélő emberek, rendkívül hálásak minden segítségért, megelőző, elhárító tevékenységért. Az Ordo Hungariae lovagjai, Dáma Urbán Szabó Johanna, Lovag Tímár László, Lovag Nagy Endre szívében megszólalt a „kis harang”, a segítségkérés szívet tépő hangja. „………segítsd a rászorulókat…” hangzik el a Lovagavatáskor a Nagymester által mondott, jól ismert intelem!

Lovagjaink szívük legmélyéig átérezve ezen „intelmet”, az egyik legnagyobb kárt szenvedő településre, EDELÉNYBE siettek és négy nagyteljesítményű szivattyút ajándékoztak a mentési munkálatok sikeresebb teljesítéséhez, azt személyesen le is szállították, üzembe helyezték, és a kétkezi védekezésben is kivették részüket több napon keresztül. Sokat lehetne írni az emberi helytállásról a szeretetről, a segítségről és megéretésről, de Ők, lovagjaink, szerénységükről ismertek. Így szabad legyen röviden csak ennyit írni: köszönjük! Köszönjük a kiszolgáltatottak nevében, köszönjük, hogy ismét megtapasztalhattuk nemes szívetek rezdüléseként azt az önfeláldozó cselekedetet, mellyel enyhíteni igyekeztetek a tragédia elszenvedőin!