Tisztelt Dáma- és Lovagtársaink!

Húsvéti ünnepek alkalmából fogadjátok szeretettel Monsignore Ladislaus Johannes – pápai káplán, a Máltai Lovagrend (KMFAP) Magisztrátusi káplánja húsvéti üdvözletét.

Húsvéti üdvözlet 2013

Kedves Barátaim, Lovagtársaim!

Azt gondolom, hogy mindnyájan emlékezetünkben tartjuk Ferenc pápa első szavait és egyházfői gondolatait. Többek között ezeket mondta: „Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg”.

Mi, akik Húsvétot ünnepelünk, ugyanezekkel a gondolatokkal és elhatározásokkal indulhatunk tovább, hiszen a halálból feltámadott és köztünk élő Jézus Krisztus köszöntése és biztatása ma is ugyanaz: „Békesség nektek!”

Bárcsak tanulnánk a bibliai eseményekből és megfigyelnénk, hogy miután Jézus tanítványai találkoztak a Feltámadottal, életük új irány vett, új fényben látták saját szenvedésüket is és bár visszatértek a mindennapi realitásba, valós világukba, már nem vesztesekként álltak Jézus mellé, hanem ők is győztesek akartak lenni.

A Feltámadott megjelenésére volt szükségük az álmodozó és elkeseredett tanítványoknak, mert telve voltak a nagypénteki események sebeivel, csakhogy ezeket a sebeket nem abban szerezték, hogy együtt éreztek a szenvedő és keresztre feszített Mesterükkel, hanem mert elsősorban önmagukat siratták, önmaguk egoista sebeit nyaldosták. Az apostolok önző módon szenvedtek, lehangoltak és szomorúak voltak, mert Krisztus halála és a Nagypéntek eseménye áthúzta terveiket és véget vetett a sokszor megálmodott karrierjüknek. Ők ugyanis a Krisztussal való barátságból hasznot akartak húzni. Azt gondolták, hogy a Mesterrel való ismeretség előnyökhöz juttatja őket. Azt is mondhatnánk, hogy három éven át hamis illúziókat ébresztettek magukban, mivel azt hitték, hogy a Messiás nem fog szenvedni és meghalni. Amikor azonban Krisztus megalázottan a kereszten végezte, álomviláguk szertefoszlott.

A tanítványok csak a Feltámadottal való találkozásaik után értették meg, hogy Isten sokkal izgalmasabb, tartalmasabb és értelmesebb életet szánt nekik, minthogy csak hetven-nyolcvan évig élvezetet élvezetre halmozzanak. Megértették, hogy Jézus a benne hívőkkel marad, mert azt akarja, hogy életük gazdagabb, tartalmasabb, örömtelibb és mindenekelőtt cselekvő élet lehessen. A mai teológia is azt mondja, hogy Isten itt hagy minket a világban, de meghív, hogy a feltámadás fényében lássuk magunkat.

A feltámadás fényében és erejében élni pedig azt jelenti, hogy elkezdünk úgy élni, ahogyan a mi emberi erőinkből nem futná. Elkezdünk megbocsátani ott, ahol harag és bántás ért. Elkezdünk türelmesek lenni, amikor mindenki ideges. Megpróbálunk világítani, amikor nagy a sötétség körülöttünk. Megpróbálunk örömet vinni a szomorúságba, s a mindennapi élet gondjai között is derűs nyugalommal akarunk tekinteni a jövő felé. Ez számunkra a feltámadás, ez az élet, mert mi a feltámadás titkát nem megérteni, hanem megélni akarjuk.

Kedves barátaim, engedjétek meg, hogy egy húsvéthétfői versike gondolataival is köszöntselek benneteket:

Örömteli szívvel léptem be hozzátok,

meggyőzte az élet a halál fullánkot.

Mert Isten szent Fia, kit megfeszítettek,

nem maradt a sírban, azon hatalmat vett.

Legyen hát köztetek béke és szeretet,

töltsétek boldogan a húsvéti ünnepet!

Szeretettel: