Állásfoglalás a KMFAP és az Ordo Hungariae jövőbeli együttműködésének lehetőségéről
 

Tisztelt Dáma és Lovagtársaim!

Bizonyára már értesültetek róla, hogy 2014. szeptember 9-én kelt nyilatkozatomban kezdeményeztem az Ordo Hungariae Rend KMFAP szövetségen belüli 2008. óta fennálló „Társult Tagsági” viszonya megszüntetését, amelyet az OH illetékes vezetői – egy válasz közleménnyel – elfogadtak, így a két Rend társult tagsági viszonya megszűnt. E döntést elsődlegesen az motiválta, hogy jelentős különbség alakult ki a két Rend között a politikához és a valláshoz való viszonyukban. Ismételten hangsúlyozom, hogy a KMFAP – nemzetközi viszonylatban is – távol tartja magát minden politikai iránytól és párttól, ahogy ez Alkotmányunkban rögzítve van. Ugyanakkor természetesnek tekintjük, hogy szinte mindenkinek vannak politikai preferenciái, így a Rendünk tagjai is különböző politikai beállítottságúak, de ez mindenki magánügye, s a Rend nem foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Azonban erkölcsileg teljességgel elfogadhatatlan és ezért kizárt bármilyen szélsőségesség megtűrése, amely sérti mások emberi méltóságát származása, etnikai, faji, vallási hovatartozása, vagy nemi identitása miatt. Mindez az ember öröksége és fontos része a személyiségének. Azonban ezúttal is szeretném hangsúlyozni, hogy egy ember megítélésében nem ez dominál, hanem emberi értékei és az élete során nyújtott teljesítménye számít, mert azt az egyén érte el, az ő érdeme, amivel méltán vívja ki az emberek őszinte megbecsülését. A Máltai Lovagrend – közel ezer évvel ezelőtti megalakulásakor, mint Jeruzsálemi Szent János Lovagrend – mindig is soknemzetiségű volt, az ismert történelmi okok következtében. Legitim utódja a KMFAP többvallású, multikulturális, multietnikumú, nemzetközi lovagrend, amelynek tagjai a világ különböző országainak állampolgárai. S miközben ők elfogadják a Máltai Lovagrend eszmeiségét, értékrendjét, követik hagyományait, ugyanakkor megőrzik és szabadon képviselik saját nemzeti, etnikai, kulturális, vallási identitásukat, és személyiségük egyedi vonásait. Tagjainkat ilyen alapon semmilyen diszkrimináció nem érheti, mert ez ellentmondana Rendünk sok tekintetben vallott toleranciájának és az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának. Ezt a szellemiséget idézi az a lovagi hagyomány, amikor lovagrendi avatáskor a palástot – a testvériség, az összetartozás jelképét – ráterítik a lovagjelölt vállára, testvéri öleléssel maguk közé fogadják, s a köztük lévő bensőséges kapcsolatnak megfelelően lovagtestvéreknek szólítják egymást.

A tolerancia messzemenőkig érvényes a vallási szabadságra is a Rendünkön belül: minden tagunk saját maga határozza meg a valláshoz való viszonyát, mert a vallást is az egyén magánügyének tekintjük. A legnagyobb világvallások képviseltetik magukat és jól megférnek egymás mellett a Rendben, ennek ellenére tagjaink döntő többsége keresztény, ezen belül is katolikus. Minden valláshoz, vallási jelképhez, vallási hagyományhoz, amelyben a hit kifejezésre jut, kellő tisztelettel és elfogadással viszonyulunk, ahogy ez tapasztalható az avatási szertartásainkon is. Szinte minden vallás a békét, a szeretetet, a humanitást, a szolidaritást, s a rászorulók megsegítését hirdeti. Ezen nemes célok gyakorlati megvalósítása során és az elvek interpretálása miatt történnek a torzulások és a kisiklások, de ez már az embereken múlik. Toleráns elveket valló lovagrendekkel és szervezetekkel tudjuk elképzelni az együttműködést, s különösen a Társult Tagság szerződés szigorúan elvárja a fenti elvek követését.

Nem akartam általánosítani és távol áll tőlem, hogy megbántsam az Ordo Hungariae azon tagjait, akik ugyancsak fontosnak tartják az Ordo Hungariae alapelveit, hagyományait, a humánus értékrendet és a lovagi eszmét, azért sem, mert többekkel hosszú idő óta baráti kapcsolatot ápolok, továbbá jómagam és feleségem is tagja az OH-nak, s éveken keresztül komolyan segítettük – különböző módon – a Rend fejlődését, azonban elhallgatni sem lehet, hogy az utóbbi időben sajnos egyes személyek részéről elfogadhatatlan diszkrimináló hangok jelentek meg és jutottak el hozzánk, amelyek méltatlanok az elődeink által meghatározott lovagi eszmékhez és erkölcshöz. Továbbá az OH jobboldali politikához való közeledése is szemben áll a mi alapelveinkkel. Azt is sajnálom, hogy a kezdeti együttműködés helyére értelmetlen rivalizálás lépett. Ez pedig annál inkább érthetetlen, mert egyrészt nem voltunk egymásnak konkurensei, másrészt mindkét Rend megőrizte a szövetségen belül is a saját identitását, önállóságát és teljes szabadságát.

Az intézményes kapcsolat ugyan megszűnt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne Rendjeink között kapcsolat és bizonyos esetekben együttműködés. Ennek azonban alapfeltétele, hogy az OH vezetése határozottan lépjen fel a fent említett negatív jelenségekkel szemben, amennyiben ilyet tapasztal, ahogy a KMFAP is fellép azokban az ügyekben, ahol bárkinek alapvető emberi jogai sérülnek nemzetisége, vallása, vagy politikai állásfoglalása miatt. Véleményem szerint lehet még hatékony együttműködés a múlt közös évei alapján és a humanitárius munka kimondottan ilyen terület, ennek konkrét példája a szerbiai árvíz károsultjait segítő közös akció volt idén nyár elején. Kölcsönös megelégedésre évek óta nagyon jó baráti és az együttműködést is magába foglaló kapcsolatot ápolunk több társrenddel: Szent György, a Mártír Nemzetközi Lovagrend, Nemzetközi Szent Lázár Kórházi Rend, CSLI, stb. Nem szabad elfelejteni, sőt figyelembe kell venni, hogy az emberek között gyakran mély és tartós kapcsolatok szövődtek, függetlenül, hogy melyik rendhez tartoznak, és keresik egymás társaságát, mert jól érzik magukat együtt. A mi esetünkben is az a helyzet, hogy erős baráti és családi kapcsolat köti össze e két Rend tagságát. Véleményem szerint mindenki szabadon eldöntheti, hogy milyen rendezvényeken kíván részt venni és valószínűleg a jövőben is előfordul majd, hogy természeti katasztrófák, vagy nagyobb humanitárius akciók alkalmából együtt hatékonyabban tudunk segíteni.

Biztos vagyok abban, hogy amennyiben ezekben a kérdésekben az OH vezetése is hasonló módon foglal állást – rövid időn belül sikerül túllépni a valós vagy vélt sérelmeken, és mindkét Rend eredményesen folytatja tovább tevékenységét. Szolgáljon tanulságul, hogy általában egy személy lehet ugyan több rend tagja, de egészen biztos, hogy nem egészséges egyidejűleg több rendben magas pozíciók betöltése, bár van pozitív példa is, de az ilyen esetekben az illető személyek kimagasló emberi tulajdonságai és lovagi erényei teszik ezt lehetővé. Célszerű a más rendektől kapott lovagi címeket kitüntetésnek tekinteni, s így szükségtelennek tartom, hogy bárki lemondjon lovagi címéről, – ami a mi szabályaink szerint örökös és megtisztelő rang, s általában az ember élete során a társadalom javára végzett munkájának és érdemeinek elismerése, ezért ettől megfosztani csak az arra érdemtelenné vált személyt lehet, – így elegendő, ha kinyilvánítja, hogy nem kíván a Rend aktív tevékenységében részt venni, erre a KMFAP esetében van lehetőség, de elképzelhető, hogy más rend szabályai másként rendelkeznek.

Ezúton is szeretném egyértelműen kijelenteni, hogy az OH-t a jövőben potenciálisan együttműködő partnernek, vezetőit rangjuknak megillető tárgyaló félnek tekintjük, valamennyi rendezvényünk a jövőben is nyitva áll az OH és más társrendek lovagjai, dámái előtt. Amennyiben a KMFAP meghívást kap az OH rendezvényeire, úgy ott méltó módon képviselteti magát.

Továbbra is hiszek abban – ahogy egész életemben is mindig ezt a megoldást alkalmaztam, ha volt erre fogadókészség, – hogy az őszinte párbeszéd és a problémák kibeszélése eredményesen tisztázhatja az álláspontokat, és közelebb vihet a megegyezéshez. Meggyőződésem, hogy a lovagrendek közötti nézetkülönbségek miatt felmerült problémák megoldásának ez az egyetlen helyes útja.


H.G. Prof. Popper György
KMFAP Lieutenant General
Executive Grand Chancellor of the Sovereign Order of Cyprus

2014. szeptember 15.