Monsignor Ladislaus Joannes, pápai káplán, a Máltai Lovagrend (KMFAP) Magisztrátusi káplánja Adventi üzenete
 

Szeretett Dámák, kedves Lovagok!

Meggyőződésem, hogy mindnyájan szeretjük a békés, kellemes hangulatú ünnepre készülődést és remélem, hogy az idei Adventben is meg tudtuk őrizni lelkünk békéjét, és nem vált az elmúlt néhány hét stresszes teherré számunkra, nem rontotta meg napjainkat az sem, hogy a nagy szupermarketek már halottak napjától karácsonyi díszbe öltözve pénzköltésre csábítottak, nem vette el kedvünket az sem, ha olyan korban élünk, amelyben sokan az ajándékozást már nem gesztusként, hanem egyfajta kényszerként élik meg, amelyen igyekeznek minél előbb túl lenni, ellenben édes terhet jelentett számunkra beszerezni azt az ajándékot, amely még ha szerény is, de kifejezi a lényeget: „Gondoltam Rád! Szeretlek! Fontos vagy számomra!”

A jóságos Isten is minden Karácsonyon ugyanezt mondja nekünk és megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy szeret minket. Mivel fontosak voltunk számára, elhagyta az Eget és elindult az emberek közé. A Földet választotta lakóhelyéül, ahol találkozhat az emberekkel, ahol szolidaritást vállalhat velünk.

Ferenc pápa az elmúlt karácsonyon rámutatott arra, hogy az ismert betlehemi jelenet minden évben rávilágít arra, hogy Isten megjelenése az emberek között nem egy mesébe illő történés, hiszen nem egy idillikus világban ment végbe, hanem ebben a mi valóságos világunkban, amelyben rengeteg jó és rossz dolog van és amelyet megosztottságok, gonoszság, szegénység, erőszakosság és háborúk jellemeznek. Isten szeretetből úgy döntött, hogy belép a mi történelmünkbe, vállalva korlátainak és drámáinak egész súlyát. Ezáltal felülmúlhatatlanul bebizonyította irgalmas és szeretetteljes odahajlását minden emberi teremtményéhez. Ő a velünk lévő Isten öröktől fogva, és örökre velünk marad a mi szenvedéseinkben és fájdalmainkban is. Jézus születése annak kinyilvánulása, hogy Isten egyszer s mindenkorra az ember „pártjára állt”, hogy üdvözítsen bennünket és felemeljen nyomorúságainkból, nehézségeinkből és bűneink porából.

Amikor örömmel szemléljük Isten értünk született Fiának misztériumát, arra is gondolunk, hogy Isten nincs messze tőlünk, nem a magasságokban van és nem a mindenség felett uralkodik, hanem kicsinyként és szegényként itt van velünk és köztünk. Azt akarja ugyanis, hogy tanuljunk tőle és hasonlóvá váljunk hozzá, hogy ne helyezzük magunkat mások fölé. Példát is adott arra, hogy le kell alacsonyodnunk, hogy kicsinnyé kell lennünk a kicsinyek között, szegénnyé kell lennünk a szegények között, hogy szolgálni tudjuk őket. Bárcsak átéreznénk Isten atyai gondoskodását, megcsodálnánk végtelen emberszeretetét és befogadnánk a szívünkbe a jézusi szeretetet és akarnánk, hogy a bennünk megszületett szeretetnek az ereje általunk, jótetteink által, irgalmasságunk révén legyőzze a gonosz uralmát a mi bűnös világunkban. Bárcsak mindnyájunkban felébredne a vágyakozás Isten emberszeretete iránt, amit Ady Endre így fogalmazott meg:

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent, Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Nagyon békés és szent Karácsonyt kívánok Lovagrendünk elöljáróinak és minden tagjának. A szent ünnepre készülve, hogy a világban élő keresztény testvéreinkkel együtt méltó módon megünnepeljük Jézus Krisztus születését, igaz szeretettel köszöntjük és szívünk teljes melegével öleljük más vallású testvéreinket is a Lovagrendben. Adja Isten, hogy megnyíljon a szívünk egymás felé és lovagi szeretetszolgálatunkból mindig kiolvasható legyen a mi Istenünk emberszeretete.

Monsignor Ladislaus Johannes – Sir Szakál J. László pápai káplán,
a Máltai Lovagrend (KMFAP) Magisztrátusi káplánja

2015. december 18.