Monsignor Ladislaus Joannes, pápai káplán, a Máltai Lovagrend (KMFAP) Magisztrátusi káplánja Adventi üzenete
 

Már néhány hete karácsonyi hangulatban fürdik a világunk. A boltok kirakatában karácsonyi díszítés csillog, az éttermek bejáratánál karácsonyfák díszlenek, az üzleti negyedekben a hangszórókból karácsonyi zene árad. Karácsony estéjén pedig a templomok zsúfolásig megtelnek és az ünneplők között bőven találunk nem keresztényeket is. Sokan feltették már a kérdést: mi ennek a hatalmas vonzóerőnek a titka? S legtöbbször arra a megállapításra jutottak, hogy a ma élő emberek is azért szeretik a Karácsonyt, mert a szeretetnek, a családba való hazatérésünknek, a mi teljes emberségünknek az ünnepe és az Istenben hívők valahogy azt érzik, hogy a mindennapok hideg, sötét, szeretetlen, reménytelen világában ez a nap valami meleg, szeretetteljes reménysugarat áraszt.

Ady Endre a Férfi – ünnep című versében elmondta, hogy ez az ünnep nem idillikus, nem meseországbeli ünneplésre hív, hanem férfias helytállásra – élni akarásra –, mivel szerinte „a Kisded-sírás velünk veszekszik. A nagy Titok fejünkre fekszik. Óh, testvérek, miénk az élet. Bennünket bíztat és sebez. Óh, élni bús és élni szép.”

Pál apostol Tituszhoz írt levelében megfogalmazta: „Amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, üdvözített minket Jézus Krisztus a mi Üdvözítőnk által”. A latin Vulgata bibliafordítás az „emberszeretet”- et jelentő görög „philanthropia” kifejezést „humanitas” szóval fordította. Szent Bernát 900 évvel ezelőtt félreértette ezt a fordítást, és úgy értelmezte, hogy a „humanitas” az „emberi természetet” jelenti. Ebből kiindulva egyik beszédében azt magyarázta, hogy az Isten sokáig rejtett jósága akkor jelent meg, amikor az Isten Fia érettünk és a mi üdvösségünkért emberré lett. Nyelvtanilag Bernát tévedett, de teológiailag igazat mondott, mert azt tanította, hogy akkor ismertük meg igazán az Isten jóságát, amikor ő maga egyszülött Fiában megjelent emberként az emberek között.

Eszterházy Péter (+2016) magyar írónk is magáévá tette a , megőrizte és így fogalmazta meg: „Az Isten hozzánk lett hasonlatos. Nem mi Őhozzá, hanem Ő mihozzánk. Ez nagy dolog az Isten részéről, mert azt jelenti, hogy szeret minket. Ha nem érdemeljük meg, akkor is. Nem szab föltételeket, csak úgy szeret és kész. Így van remény, hogy mi is képesek vagyunk erre a szeretetre. Én is? Az Isten úgy szeret, ahogy a nap süt….”

Kedves Dámák és Lovagok!

Adjon az Úr boldog és békés Karácsonyt és engedje meg, hogy Hozzá hasonlóvá váljunk. Ő, aki túláradó szeretetében emberi életet élt, töltsön el mindnyájunkat isteni és emberi szeretetével, hogy dámákként és lovagokként is meg tudjuk tölteni jósággal és irgalmassággal a világot.

Áldott ünnepeket kívánva maradok nagy szeretettel,

Monsignor Ladislaus Szakál
pápai káplán
a Máltai Lovagrend (KMFAP) Magisztrátusi káplánja
Dunaszerdahely, 2017. december 15.