1929. április 22. Nyírgelse - 2008. október 19. Rochester /U.K./
Tudjuk!
Tudjuk, hogy az élet velejárója, mégis mindig megdöbbent bennünket a halálhír. Az idő kerekét megállítani földi erő nem tudja, s amikor a "másodpercmutató" odaér, ahol a földi életet felváltja valami más, tehetetlenek vagyunk!
Az elmúlás mindig fájdalmas, a túlélők szemét elhomályosítják a könnycseppek, az orcánkon leperegve jelzik, szenvedünk. Szenved a szívünk, szenved a lelkünk, nehéz értelmünkkel felfogni a megváltoztathatatlant.
Szerettünkkel, barátunkkal nem oszthatjuk meg többé gondolatainkat, nem kérhetjük tanácsát, segítségét! Valami vígasztalót lenne jó találni, kapaszkodót az élethez, emlékekhez.
A Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend Nagymestere,
a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége
Nagykereszt lovagja,
Őexcellenciája Sir Dr. Vitéz Karászy-Kulin János
a Magyar Légierő nyugalmazott vezérőrnagya, Nemzetőr vezérezredes, London város díszpolgára mostantól az "égi lovagrendben" jeleskedik, a tőle megszokott bátor, ám mégis szerény szószólójaként azoknak a lovagtestvéreinek, akiket most magukra hagyott.
De itt maradtak kedves szavai, példamutató cselekedetei, hőstettei, itt maradt szívünkben mindaz a szép és jó, amit örökül hagyott.
Kedves Sir János!
Keresem a szavakat, a torkom elszorul, jó, hogy írás közben eszembe jutnak bölcs és humoros szavaid, elképesztő történetek az életedből, te történelmet éltél, történelmi személyiség lettél. Megismerhettem nehéz, veszélyekkel teli életedet, amely jóra fordult az emigrációban és igazi boldogságban és elismertségben volt részed Angliában és Magyarországon is, drága feleséged Iris oldalán. Köszönöm, hogy megosztottad velem küzdelmes múltad élményeit és nagyszerű jelened eseményeit, köszönöm, hogy bizalmadba fogadtál és a barátod lehettem!
Nem köszönök el Tőled, de nem is lehet, hiszen dinamikus, aktív személyiséged számtalan formában, szervezetben marad velünk. Lehetetlen pótolni az űrt, amit magad mögött hagytál ám mindig emlékezni fogunk Rád, ahogy magad kedves öniróniával nevezted: "Nyírségi bicskás vagyok én". De emellett igazi lovag voltál, amelyet életed támaszt alá. Pótolhatatlan vagy, hiszen minden emberből, csak egy van, s mi ezt most elvesztettük!
Érdemeidet sokáig lehetne sorolni és szerencsére még életedben elismerték eredményes tevénységedet külföldön és itthon egyaránt, s 65 kitüntetéssel honorálták azt a sok a jót, amit tettél a világon.
Ígérem, megőrizzük mindazt, amit létrehoztál és ránk hagytál: emberséget, becsületes kiállást, tisztességet, küzdeni tudást, szeretetet, lovagiasságot.
Megőrizzük kedves szavaidat, a belőled áradó derűt, mosolyodat, humorodat. Jóllehet a sors mellőzni rendelte a földi kézfogást, de gondolatban örökre velünk leszel!
A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend
Autonóm Perjelségek Szövetsége Lovagjai és Dámái nevében:
H.G. Prof Popper György
a Nagymester Általános Helyettese
Magyar Nagyperjel
