Bakos Krisztinát gyönyörû ruhakölteményében kísérte oltárhoz Dr. Kertész Ferenc Budapesten a Gellért-hegyi Sziklatemplomban. Minden ünnepélyes alkalom már eleve magában hordozza a szépséget, a szeretetet. Erre az eseményre régóta készült a fiatal pár és, hogy errõl fellebbentsük a fátylat, az örök mementóként megõrzött meghívót közkinccsé tesszük, melybõl az öröm sugárzik, az az invitáció, mely a túlcsorduló érzelmeket közvetítve, mintegy kér, segítsenek ünnepelni, örülni?

MEGHÍVÓ
Dr. Kertész Ferenc és Bakos Krisztina
2008. április 26-án tartandó esküvőjére

Kedves Lovagtársak!
2007. december 31-én a Sziráki Kastélyban a Máltai Lovagrend bálján Sir Prof. George Popper bejelentette hogy, Lovagrendünk lovas díszegységének parancsnoka és kedvese házasságot kötnek. A lánykérésre a bálon került sor, majd családi körben január 11-én eljegyzésükre.
Az esküvőjüket 2008. április 26-án tartják meg, amelyre szeretettel és tisztelettel hívnak meg Benneteket, hogy tanúi legyetek házassági fogadalmuknak és osztozzatok örömükben.
Nászmiséjük a Gellért-hegyi Szikla templomban (1111 Budapest, Szent Gellért rakpart 1.) 9 óra 30 perckor kezdődik. A nászmisén részt vesznek a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend legmagasabb vezetői is.
A nászmise után az ifjú pár a lovagtársak és vendégek részére fogadást szervez a Gödöllői Királyi Kastély parkjában, amelyre a lovagavatási ceremóniát követően kerül majd sor.

A Szikla templomban megjelent ünneplők között ott voltak a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetsége lovagjai, jelen volt a Rend Nagymestere Cosmelli herceg, Sir Prof. Popper György Magyar Nagyperjel, Sir Kenedi Ákos a Szuverén Ciprusi Rend "Csend és Kard Lovagjai" tagja, aki egyben a vőlegény tanúja is volt, valamint az Ordo Hungariae Nagymestere Sir Király Csaba.

A nászmise olvasmánya és evangéliumi igéje is a szeretetet, odaadást és az egymás iránti elkötelezettséget hirdette.
A celebráló atya beszéde:
A házastársak hivatása...

Nem érez az, aki szóval érez...! Nem érez az igazán, aki érzelmeit el tudja mondani! Ezt akkor tapasztaltam először, amikor az első reverendát felöltöttem. Azóta sok boldog örömben volt részem, de ezt az örömet egyik sem tudja elhalványítani. Sőt, mintha mindig csillogóbb lenne. Tulajdonképpen most sem tudom, mit éreztem, csak valami meleget, valami szorongató belső remegést,  s nagy-nagy örömet.
Vannak életünkben órák és percek, amikor szeretnénk megállítani az időt, hogy ne rohanjon tova... Vannak érzelmek, melyekről szeretnénk, ha mindig szívünkben zsonganának... Élmények, melyekről szeretnénk, ha soha el nem halványodnának...
Talán életük legkedvesebb, legmelegebb, legboldogabb élményei közé tartozik az a pár perc, amikor ujjaikra vonja eljegyzési gyűrűjét az, akivel majd egymáshoz köt az Egyház az Ég áldásával, hogy életüknek társa és jövendő gyermekeiknek apja ill. anyja legyen.
Eljött az óra, az a perc, amelyet annyiszor vártak, melyről oly boldogan álmodtak.
Eljött az idő, amikor már nem elég, hogy szívüket egymásnak adták: arra vágynak, hogy tökéletesen egymáséi lehessenek. A szívükben most kiviruló szeretetben ott rejlik a kimondhatatlan öröm: amire ifjúságuk eddigi éveiben vártak, most valóra vált.
És ha e percnek ma hangja volna, ha beszélni tudna, vajon miről beszélne, miről szólna önökhöz?
Szeretetről, hivatásról, boldogságról. Szeret, szeret az Isten, szeret örök szeretettel az Isten. Szinte öröktől fogva szőtte a gondviselés szálait, hogy egymásra találjanak, és egymáséi lehessenek. Ne felejtsék el ezt soha.
Beszél hivatásról is... Házastársi hivatásról.
A férfi természeténél fogva erőteljesebb, kevésbé érzelmes, és aprólékos, sok türelmet igénylő munkákra kevésbé alkalmas teremtménye Istennek. Ő a család feje, ő gondoskodik a család anyagi jövőjéről. Az élet alakítása, a kultúra előbbre vitele, a politikai és közéleti szereplés elsősorban férfimunka. A férfi általában tudatában van eme Istentől neki kiszabott adottságoknak, és ha nem eléggé lelki lény, akkor ez a tudat könnyen teheti őt önzővé, és a női értékek és a látszatra talán jelentéktelenebb munkák lebecsülőjévé.
A férfinek szem előtt kell tartania mindig, hogy a házas életben az asszonynak jut az áldozatosabb szerep, ő hordja szíve alatt a fejlődő életet, ő szüli fájdalommal a gyermeket, és a neveléssel járó legaprólékosabb és legáldozatosabb munkák is reá hárulnak. Mindezek a dolgok igénybe veszik az asszony szervezetét, idegrendszerét és lelkiéletét. Annyit méltán elvárhat tehát minden feleség a férjétől, hogy vőlegénykori előzékeny és tapintatos szeretetéből legalábbis javarészét megőrizze a házas életben is.
A feleség hivatása az otthonteremtés családja számára. Elsőrendű hivatása az áldozatos szeretet kisugárzása környezetére. Ennek a hivatásnak betöltése teszi őt megkülönböztetetten tiszteltté és vonzóvá. A feleség hivatása az otthonépítés, az otthonszépítés. Olyan szépen fejezi ki a költő az otthon lényegét:
 
Az otthon a lélek,
Nem bútorok, szőnyeg, képek.
Az otthon a szív, a melegség,
Becsület, erkölcs melegágya,
Egyéni ízlés féltett vára,
Menhely a viharban, vészben,
 
Világítótorony az éjben,
Fáradt vándor pihenő fája,
Álmos gyermekek fehér párnája,
Minden, ami szép, jó, kedves,
Békességes, nyugalmas, csendes,
Ahová mindig visszavágyunk,
Bárhol legyünk, vagy bárhol járjunk.


Ilyen melegséget, harmóniát, szeretetet, egységet kell a jó feleségnek otthonában meghonosítania. Ez nemcsak egy egész életre szóló nagy feladat, hanem művészet is, melyet az életnek minden napján újra és újra fáradhatatlan szívvel meg kell valósítania. Ha az asszony nem épít otthont, ha zsörtölődő, folytonos sértődő, szeszélyeskedő, örömet ölő arckifejezéssel járkál otthonában, akkor a férfi nem érzi magát otthonosan felesége mellett, s a lelkében élő és otthon után kiáltó vágyat másutt próbálja kielégíteni.
Legyen édesanya, aki a családnak őrangyala, a közvetlen gyermeknevelésnek csupa fáradhatatlan szolgálója. Akinek áldozatos jósága kimeríthetetlen, aki egyetlen szerető gondból áll, hogy rendben legyen minden, és boldog legyen a család. Akiből mégsem hiányzik a fegyelmező erő és a tiszteletet parancsoló tekintély.
Végül beszél e perc örömről és boldogságról. A házasság szentsége által a teremtő Istennek lesznek munkatársai. A házastársak közreműködésével létesülhet csupán az ember, az Istennek ez az eleven képe, remeke, gyönyörűségének egyik legfőbb tárgya. Van-e ennél dicsőbb hivatás?
Engedjék meg, hogy ma mi is örüljünk, együtt hálálkodjunk a fölséges Istennek, hogy megengedte érni ezt a szent napot, ezt a boldog percet. Legyen áldott az Isten, ki öröktől fogva szeret bennünket.
Legyenek áldottak mindazok, kiknek köszönhetik Isten után, hogy ma egymáséi lehetnek...
Az örömük a mi örömünk. A boldogságuk a mi boldogságunk is. Szívünkből kívánjuk, legyen házaséletük mindig olyan boldog, mint amilyen ma. Isten éltesse Önöket, és védje a mi jóságos Édesanyánk, a jó Szűzanya.

Ámen.


Ezt követően Cosmelli herceg köszöntésével és gratulációjával folytatódott a szertartás.

Az impozáns gödöllői kastélykert adott otthont a násznép fogadására, ahol az ifjú párt körülölelték a vendégek jókívánságai.

A kezdet:
"Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza."
(Mt. 19,5-6)

Kedves Sir Ferenc és Krisztina!

Kívánjuk, hogy a fenti szavak kísérjenek benneteket az élet sokszor göröngyös útján, merítsetek erőt a szeretetből, amely jelen volt az  esküvőtök bensőséges pillanataiban és élvezzétek az életet, mint Isten ajándékát az emberi kor legvégső határáig.