A lovas túra időzítése véletlenszerűen történt, azonban jubileumira sikeredett, ugyanis Cosmelli herceg kereken 50 éve lovagol! "A lovaglás elsajátításának klasszikus lépcsőit jártam én is" -  meséli Nagymester úr -, "gyerekként pl. voltizsáltam. Ez egy olyan ága a lovaglásnak, ahol a művészi tornához hasonlóan a gyerekek különféle tetszetős gimnasztikai feladatokat hajtanak végre, csakhogy nem a szilárd földön vagy tornaszeren, hanem lóháton. Rendkívül jó iskola ez, mert megtanít megtalálni az egyensúlyt és biztonságot ad bármely helyzetben lóháton. Ifjú koromban azután tanultam az összes lovas sportág fortélyait."
Nagymester úr a lovaglást mindig is komolyan vette, volt olyan időszak, amikor személyesen igazgatta annak a lovas iskolának a szakmai munkáját, ahol maga is tartja a lovait, s ahol a legmagasabb szintű kiképzési feladatokkal idomítják pl. azokat a lovakat, melyek a portugál bikaviadalok szereplői. ( Portugáliában a bikaviadalokon nem ölik meg a bikákat!)
Őfelsége a lovas túrára magával hozta ünnepi lovas öltözékét is, amely hasonlít a spanyol öltözékhez, azonban sok tekintetben praktikusabb és impozánsabb. A túra első 35 km-ét ebben az öltözetben lovagolta.

A túra első szakaszán a Zagyva folyó partján, három települést érintve lovagoltak. Természetesen Nagymester úr és Isabella hercegnő, aki minden pihenőt a vendéglátó feleségének társaságában meglátogatott, mindenhol uralkodónak kijáró fogadtatásban részesült. Nagykökényesen Török László polgármester köszöntötte Őfelségét.

A következő pihenőt Heréd községben tartották, ahol Őfelsége és Lady Isabella érkezésének hírére a falu apraja-nagyja az utcára gyűlt.

A vendégek meglátogatták a polgármesteri hivatalt és a templomot, ahol az asszonyok énekszóval kedveskedtek.

"A tikkasztó nyári hőség Őfelsége számára nem terhelő. Portugáliában 10 fokkal melegebb van" - mondja dr. Kertész Ferenc - "és ne felejtsük el, hogy annak idején Őfelsége a katonai szolgálatát Afrikában teljesítette. Ennek a ténynek a jegyében jó néhány vágtát lenyomtunk a túra leghosszabb szakaszán, Heréd-Hatvan vonalon, ami oda-vissza maga 25 km volt. Őfelsége egyébként tényleg nem túloz, amikor azt mondja, hogy lóháton nőtt fel. Számára teljesen idegen lovon lovagolt, mégis bármilyen feladatot végrehajtott. Ha az én lovam megijedt, előre ment segíteni, még ha a fülünk sem látszott ki a nádasból. Hatvan előtt a járókelőknek fogalmuk sem volt kik vagyunk, azon mégis elképedtek, hogy a 3-as úton a kamionok közt lovagolunk. A város polgármestere, újságírók és tv-sek a főtéren várták Őfelségét. Persze mehettünk volna mellékutcákban is, de a lovas virtus?"

"Hatvanban ugyan foglaltunk éttermet vendégeinknek" - meséli Kertész Krisztina -, "de Nagymester úr és felesége még nem voltak éhesek, ezért férjem azt mondta, hogy később menet közben eszünk egy falusi kocsmában. Eredeti elképzelésünkben az szerepelt, hogy este otthon nyílt tűzön főzünk valami magyarosat, amihez még alapanyagot kellett vásárolni. A férfiak tovább lovagoltak, Isabella hercegnő pedig biztosított, hogy nem fáradt, jól érzi magát, nyugodtam elvihetem magammal a henteshez bevásárolni."
A lovas túra estére ért vissza a vendéglátók otthonába, útközben azonban megálltak  "Safi kocsmájánál", ahol megpihent a két ló és lovasa egyaránt.

A lovas túra második napját kötetlenebb formára szervezték a vendéglátók, itt már csak a Kertész család földjét lovagolták körül, így maradhatott idő pihenésre, úszásra és a Jókai bab elkészítésére is.