Tapasztalt és sokat megélt zenekarmenedzserek sápadtak volna el az irigységtől, ha részesei lehettek volna annak a nagyszabású budapesti Papp László Arénában tartott rendezvény sikerének, amelyre 2009. január 26-án, hétfő délután került sor a Tisztelet Társasága szervezésében. A szépkorúakat tömörítő társadalmi szervezet minden esztendőben megrendezi Tisztelet Gáláját, amelynek keretében koncerttel kedveskedik tagjainak. Akik zsúfolásig meg is töltötték az Arénát, közel tizenhárom-ezren érkeztek az ország minden tájáról, busszal, vonattal, kocsival s még ki tudja milyen közlekedési eszközzel. A mai beat- vagy rock-koncertek hangulata meg sem közelítette a fergeteges, több mint háromórás igazi showt. S voltak pillanatok, amikor az Aréna teljes közönsége egy emberként énekelt, sőt táncolt az éppen színpadon lévő, aktuális előadóval. Néhány gondtalan órára a fellépők visszaröpítették a szépkorúakat fiatalságuk éveibe, emlékeibe, elfeledtetve velük egy rövid időre gondjaikat, bajaikat.
S ha csak ennyit ajándékozhatott a Schmuck Andor vezette társaság tagjainak, már akkor sem jöttek hiába. A koncert végén kipirult arcú, mosolygós, gondtalan nyugdíjasok beszélték meg lelkesen, szinte egymás szavába vágva az élményeket.
Már akkor igen vidám volt a hangulat, amikor a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége tagja, lovagtársunk, a Tisztelet Társasága ügyvezetője, a gálaest szervezője Sir Schmuck Andor köszöntötte a nagyszámú közönséget. A rendezvény az ismert orvos és természetgyógyász, dr. Lenkey Gábor szponzorálása jóvoltából egyben "vitamin-fesztivál" is volt. Az egymást követő sztárművészek sorát az első rész vége felé két ünnepélyes esemény is megszakította.
Először a tagok szavazatai alapján az idén is kiosztották a hagyományos Tisztelet díjakat, amelyeket ismert emberek, közéleti személyiségek kapnak meg. Ezúttal többek között Verebes István, az V. kerületi Önkormányzat és Csongrádi Kata vehették át a díjakat, amelyet a szépkorúakat segítő tevékenységükért ítélt oda a hálás publikum. Csongrádi Kata a meghatottságtól elfúló hangon köszönte meg a díjat. Ez életében először fordult elő, hiszen még soha, semmilyen kitüntetést nem vehetett át. (A későbbiekben persze énekelt és nem maradhatott el emblematikus dala, a "Milllió, millió rózsaszál" sem.)
A másik ünnepélyes kitüntetést az est műsorvezetője, az ismert újságíró és TV-s személyiség, Juszt László vehette át a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége Nagymester helyettesétől, prof. Popper Györgytől. Sir George nagy tisztelettel és szeretettel köszöntötte a megjelenteket, majd kifejtette, hogy Juszt László azért részesült a Lovagrend legmagasabb kitüntetésében, a
Dicsőségért Érdemrend Arany-fokozatában,
mert hosszú évek óta hallatlan kitartással és hozzáértéssel segíti és támogatja a rászorulókat igazuk érvényesítésében a bürokráciával és a hivatali hatalmukkal visszaélő tisztségviselőkkel szemben. Ezen tevékenysége során gyakran hívja fel a közfigyelmet egyes törvények ellentmondásos és elavult jellegére. A rangos kitüntetésből évente maximum ötöt adnak át a világon. Legutóbb, tavaly José Carreras vehette át kiemelkedő karitatív tevékenysége elismeréseként a kitüntetést.
Ami pedig magát a gálát illeti, hát bizony a fiatalabb sztárelőadók nem voltak könnyű helyzetben legendás pályatársaikkal szemben, de azért becsülettel állták a sarat. A Megasztár-győztes Tóth Vera nyitotta a műsort, majd a nagyon elegáns Csonka Bandi hozta lázba a közönséget. Erre még rátett egy lapáttal a "valami amerikás" Bon-bon, majd következett Csongrádi Kata jutalomjátéka. Még nagy sikert aratott Miller Zoltán, Tissy és Gáspár Laci is. De igazi ovációban és visszatapsolásban a szépkorúak sztárjai, Harangozó Teri, Aradszky László és Bangó Margit részesültek az idő próbáját kiálló dalaikkal, amelyeket velük együtt énekelt a közönség.
Volt itt minden, sláger slágert, örökzöld örökzöldet követett, a Mindenkinek van egy álma, az Azzuro és az Isten véled édes Piroskám, valamint a Halk zene szól akkordjaira túlzás nélkül elmondható, hogy szinte őrjöngött a nézőtér, s bármerre pillantott az ember, mindenki énekelt. Így szerzett idén is sok felejthetetlen pillanatot a Tisztelet Társasága szépkorú tagjainak, akik közül sokan fogadták meg búcsúzáskor: "Jövőre veletek ugyanitt!"
