A 15. Budapesti Operabálon mi is ott voltunk, egyénileg és szervezett formában, Sir Pánczél Zoltán, Sir Schmuck Andor és Sir Nagy Károly András Máltai Lovagok (KMFAP) anyagi támogatásának köszönhetően. Sir Andor régóta segíti anyagi eszközökkel az Ódry Színészotthon működését. Plazma Tv-t ajándékozott az otthonnak, elkészíttette az épület szép új háztábláját is. Minden nyilvános szereplésének honoráriumát és pókerjáték nyereményét is rendszeresen a színészotthon kapja meg. Ezúttal az az ötlet merült fel, hogy meg kellene hívni a nyugdíjas színészek közül néhányat az idei Operabálba. A művészek az Otthonban mindent megkapnak, gondoskodnak róluk, de valószínűleg hiányzik az életükből az, amit a színpadon estéről estére átéltek: a csillogás, a szereplés. Ezt akartuk mi néhány órára visszahozni számukra. Természetesen csak néhány főt választhattunk ki, végül is négy nyugdíjas művészt vittünk magunkkal az Operabálba. Amint a későbbi híradásokból kiderült, az idei Operabál legidősebb résztvevője, egy 80 éves hölgy volt, az Ódry otthonból, aki a mi meghívásunkra vehetett részt – életében először – az Operabálon. Úgy gondoltuk, hogy meg kell adni a módját nemcsak a ruházatnak, hanem az odajutásnak is. Kibéreltünk egy hófehér Hummer limuzint (13 méteres hosszú) és elmentünk az Ódry Színészotthonhoz. Mielőtt a báli meghívottak beszálltak volna, egy kis ünnepség keretében egy HP notebookot ajándékoztunk az intézmény vezetőinek. Majd elindultunk az Operaházhoz. Megérkezés után engedelmesen hagytuk, hogy az Operaházba való belépés előtt alaposan átvilágítsák egész kis csoportunkat ugyanúgy, mint egy reptéri ellenőrzésnél.

Az Operabál előírt öltözete férfiaknak a frakk, hölgyeknek a báli ruha volt, mint a Bécsi Operabálon is. Valójában nem volt meglepő, hogy nagyon sokan nem ebben az öltözetben jelentek meg, de még csak nem is szmokingban. Sötét öltönyben is sokan voltak, de több sportos öltözetet is láttunk. Igazi meglepetés erejével az hatott, amikor több férfi vendég ugyan szmokingot viselt, de fehér csokornyakkendővel. Utólagos feltételezés szerint ennek egy félreértelmezés lehet a hátterében. Ugyanis a meghívón a Dress code, azaz előírt öltözet esetén a frakkot – a nemzetközi szokásnak megfelelően – „White Tie”-nak azaz „Fehér nyakkendőnek” jelölik. Nos, ez lehet az oka, hogy többen így „újították meg” a szmokingjukat. Pedig ilyen kombináció sem az angol, sem az francia, sem az olasz divatban nem létezik. Aki be akarja tartani a protokollt, az a szmokingot továbbra is CSAK fekete csokornyakkendővel viselje, amelynek a meghívón szereplő, közkeletű rövidítése: „Black Tie”. És a frakkot pedig szigorúan CSAK fehér csokornyakkendővel szabad viselni, ez a „White Tie”. (A frakkot fekete csokornyakkendővel a jobb éttermekben a főpincér, vagy a nagyon jó szállodák portai személyzete hordja.) Az est folyamán vendégeink és mi is jól szórakoztunk, annak ellenére, hogy a szervezésen és a bál színvonalán nagyon sok mindent kell még javítani, hogy a világhírű Bécsi Operabál nyomába érjen a Budapesti Operabál. Az idei év díszvendége a világhírű argentin tenorista, José Cura volt, aki most énekelt először az Operaházban. Viccesen – de komolyan gondolva – megjegyezte, hogy rövidesen szeretne meghívást kapni és egy teljes opera előadásban fellépni az Operaház színpadán, amit akkor este – a nézőtérrel együtt – táncteremmé alakítottan a bálozók vettek birtokba. Az est első részében fellépett Sir Mága Zoltán, az angyalokkal.