2011. augusztus 2-án a Szlovák Romológiai Intézet igazgatója Dr. Ravasz József Ph.D. egyetemi tanár szervezésében országos megemlékezésre került sor a Roma Holocaust 67. évfordulója alkalmából.

2006. óta minden évben méltó megemlékezést tartanak, amelynek helyszíne a dunaszerdahelyi Halpiactéri parkkertben felállított Roma Holocaust szobor. Az emlékmű a Dunajská Lužna-i (Dénesd) Sárközy kovácsművész fivérek alkotása, Dr. Ravasz József Ph.D. tervei alapján.

1944. augusztus 2. gyásznap a Romák történelmében, mert azon az éjjel 2900 Roma származású embert gyilkoltak meg - egész Európából összegyűjtve - a lengyelországi Auschwitz-Birkenau-i náci koncentrációs tábor gázkamráiban. Az áldozatok nagy része idős, beteg ember, de anyák és gyermekek is voltak közöttük, akiknek származásuk miatt kellett meghalniuk a náci fajelmélet következtében. Dr. Ravasz József Ph.D. a megemlékezés fő szónoka beszédében aláhúzta, hogy:

„A történelem során több millió ember halt meg azért, mert másképpen gondolkodott, más volt a véleménye, más törzshöz, más nemzethez tartozott. Auschwitzban, még mielőtt véleményt mondhattak volna, hogy hova is tartoznak, megölték őket, mert valaki úgy döntött, hogy alsóbbrendűek, tehát nincs joguk az élethez. Indoeurópaiként második hazánkban, Európában békét hirdető szabad nemzetként kívánunk élni. Nincs másodrendű, s nincs harmadrendű ember. Az embert méltóságához mérten nem lehet ragozni” – zárta beszédét.

A Szlovák kormány nevében beszédet mondott Rudolf Chmel úr, a kormány alelnöke és felolvasásra került Iveta Radičová kormányfő levele is: „Erőszakkal elvehető az élet, de a lélek, a belső szabadság és a méltóság nem”.

Milan Čič úr, a köztársasági elnöki iroda vezetője is beszédet mondott, amely során kifejezte, hogy azok közé tartozik, aki még emlékeznek a nácik hatalomra kerülésére, barátait és osztálytársait is gyászolja ezen a napon, a rengeteg áldozat között. Egyre kevesebben vannak akik emlékeznek, és meggyőzhetnek másokat arról, miért a legmagasabb rendű érték az emberi élet. Csak a saját jogainkra figyelni és nem emlékezni a múltra, az olyan, mintha tudat és lelkiismeret nélkül léteznénk - húzta alá. Véleménye szerint még sok idő eltelik addig, amíg megtanuljuk elfogadni a kultúrák különbözőségét és tolerálni mindazokat, akiket úgy hívunk „ember”, bármilyen származású is legyen.

A beszéd után a Köztársaság Elnöki Őrezred tagjai díszkíséretében elhelyezték a Szlovák államfő megemlékezési koszorúját.

Dr. Hájos Zoltán Dunaszerdahely polgármestere az előtte szólókhoz hasonlóan kiemelte a megemlékezés fontosságát, amely szerinte egyben határozott kiállás amellett, hogy a jövőben hasonló szörnyűség ne történhessen meg.

"Dunaszerdahely a tolerancia városa, amit a mindennapi élet és gyakorlat is igazol: békésen együtt él a magyar többség a szlovák, roma és más nemzetiségű kisebbséggel. Hiszem, hogy ezt még tovább tudjuk fejleszteni - hangsúlyozta a polgármester.

Beszédet mondott Pavol Mešťan úr, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeumának vezetője, valamint jelen volt számos európai ország szlovákiai nagykövetségének képviselője.

A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetségét (KMFAP) Lady Czellárik Mária képviselte a megemlékezésen, aki különösen szívügyének tekinti a Roma kisebbség anyagi és erkölcsi támogatását.