2011. szeptember 29-én (csütörtökön) 17.00 órai kezdettel kihelyezett KMFAP LOVAGKLUB találkozóra került sor Sir Miklósi Károly, a Szuverén Ciprusi Rend tagja és felesége Ibolya meghívására.

Az első őszi lovagklub különleges helyszínen került megrendezésre, a Partner Polgári Lövész Egyesület bázisán, a PAPOLE I. lövészhajón. Magyarország egyetlen lövészhajója az Újpesti rakpart területén, a Duna egyik öblében található.

Sir Popper György a megnyitójában beszélt a Rend közelmúltban történt eseményeiről, a következő időszak feladatairól és a közelgő lovagavatási ceremóniáról, amely Olaszországban, Sienában kerül megrendezésre október végén.

S ezután átadta a szót a házigazdáknak, az ő elbeszélésükből nagyon érdekes volt megismerni a hajó történetét és különleges átalakulását. A tulajdonosok Sir Károly és felesége, Ibolya aki nagyszerű szakmai munkát végez a lőtér működtetésében is.

A hajólőteret eredetileg a MAHART egykori, 1310-es számú uszályaként, 1967-ben építették, s ebből alakították ki ezt az exkluzív lőteret Miklósi Károly és felesége, Ibolya pontos elképzelése szerint. Az uszály forgalomból történő kivonásáig különféle ömlesztett árut szállított Regensburgtól (Németország) – Szulináig (Románia), végig a Duna vonalán és annak mellékvizein. Miklósi Károly, a lövészegyesület elnöke (akinek már akkoriban is hobbija volt a hajózáson kívül a lövészet és a fegyverek) hosszú évekig aktívan hajózott ezen a folyamon.

Az átalakítási munkálatok 2002 márciusában kezdődtek meg teljes erővel. Az építők számára nagy kihívást jelentett, hogy az öreg bárkát a célnak megfelelően kellett átépíteni: igényes, az új funkciónak megfelelő beltérrel, színvonalas klubhelyiséggel és komfortos lakórésszel. Az ünnepélyes avatóra – az engedélyező szakszervek, barátok, támogatók meghívásával – augusztus 2-án került sor. Tudomásunk szerint Magyarországon és Európában is egyedülálló lőteret tudhatunk magunkénak, de valószínűleg a világon is kuriózumszámba megy az ilyen „lövőház”.

A lőtérhelység az uszály 60 méter hosszú rakterében került kialakításra, ahol 25 méteres lőtávolságból, 8 lőállásból lehet kis- és nagy-kaliberű pisztolylövészetet, elöltöltős-feketelőporos, illetve 4.5mm sörétszem nagyságig puskával történő lövészetet folytatni. Lehetőség van még a megfelelő fegyvernemekkel 4 lőállásból, 50 méteres lövészetre is. A tagság névre szóló „ülőhelyeken”, padokon, vagy a panoráma-ablakkal ellátott klubszobában pihenheti ki a „célba juttatás művészetének” fáradalmait.

A fentiek mellett a lőtéren oktatás is folyik, rendszeres a fegyverismereti vizsgára történő elméleti és gyakorlati felkészítés, melyhez külön oktatóhelyiséggel rendelkezik a hajó, ahova a feljáró melletti területen parkolási lehetőség is van.

Sir Miklósi Károly Ciprusi lovag meghívását számos dáma- és lovagtársunk örömmel fogadta, hiszen ilyen rendkívüli helyszínen és eseményen ritkán vehetünk részt. A lovagok egymás után váltották a lőállásokat és próbálták ki a különböző lőfegyvereket.

Sir Popper György átadta azt a diplomát, amelyben a rend a PAPOLE I. hajólőteret - „Hivatalos Lovagi Lőtérré” nyilvánította és bejelentette, hogy megalakult a „Lovagi Lövészklub”, amelynek elnöki tisztségére Sir Miklósi Károlyt kérték fel.

Sir Károly örömmel vállalta a megbízást és ismertette, hogy a Lovagi Lövészklub tagjai a lovagrend tagjai lehetnek és számukra külön klubtagsági igazolványt készítenek, amely különböző kedvezményekre jogosít. Elkészítik ugyancsak a Lovagi Lövészklub aranykönyvét is.

A klubnapon kedves vendéget fogadtunk: Vitéz Dömötör Zoltán, vezérezredes úr személyében (az 1956-os Magyar Nemzetőrség elnök- főparancsnoka), aki ezen látogatása alkalmával vehette át a KMFAP Magyar Nagyperjelség „Dicsőségért Érdemérem” kitüntetését.

Dömötör vezérezredes úr pedig átadta Prof. Popper György, altábornagy úrnak – a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége (KMFAP) Magyar Nagyperjelének az 1956 Magyar Nemzetőrség „Nagykereszt Csillaggal” kitüntetését.

A klubest a szokásos oldott, baráti hangulatban folytatódott, beszélgetésekkel és a résztvevők csodálták a helyszín különleges részleteit. Az est végén több lovagtársunkban megszületett az elhatározás, hogy ide máskor is vissza kell jönni.

Kedves Sir Károly és Ibolya!

Gratulálunk az eredeti ötlethez és a kifogástalanul megvalósított létesítményhez. Lovagrendünk tagjai nevében köszönjük szépen a vendéglátást.