„A nagylelkűség jutalma maga a nagylelkűség”
A Máltai Lovagrend (KMFAP) dámájává ütötték Török Erzsébetet, városunk (Kiskőrös) közismert vállalkozóját. Bár ő titokban szerette volna tartani a tényt, de a közelmúlt eseményei révén fény derült a kitüntető címre. Decemberben ugyanis ő adta át a város árva gyermekeinek a Máltai Lovagrend árva gyermekek oktatásának és képzésének támogatására szánt adományát. Többek között mi is ott értesültünk arról, hogy Erzsi októbertől Lady Elisabeth megszólítással a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetségének dámája lett.
Október végén zajlott Olaszország talán legszebb részén, a varázslatos tájjal és történelemmel megáldott Toszkána egyik legszebb városában, Sienában a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend nemzetközi lovagavatása, amelyen kilenc jelöltet, köztük négy magyart avattak lovaggá. A karthauzi apátság különleges helyszínén szervezett ceremóniára 12 országból érkeztek a lovagok és dámák: Angolából, Bosznia-Hercegovinából, Dubaiból, Magyarországról, Olaszországból, Portugáliából, Romániából, Szlovéniából, Szlovákiából, Szerbiából, Szíriából és Ausztriából. Erzsébetet párja, Major József és lánya, Annamária is elkísérte.
"... - Egyáltalán nem kívántam a dolgot közhírré tenni – mondja Erzsébet. Világ életemben adakozó voltam, hiszen ezt a mentalitást örököltem a szüleimtől is, és ebben osztozik velem az egész családom. Soha nem várok köszönetet az önzetlenül nyújtott segítségért. Legyen szó akár alapítványról, vagy éhező, beteg etiópiai gyermek orvosi kezeléséről, mindig készen álltam a segítségnyújtásra. De nagyon vigyázni kell arra, hogy ne tűnjön könyöradománynak az adakozás. A Lovagrend előző nagymestere szavait idézték az avatáskor, a „társadalmi eleganciáról”. Ez azt jelenti, hogy azok, akiknek anyagi és társadalmi helyzete megengedi, érezzék erkölcsi kötelességüknek a rászorultakon való segítést és álljanak a jó ügyek és célok mellé. Ebben őszintén hiszek és a jövőben is belső indíttatásból és meggyőződésből fogok segíteni másokon, de már szervezett körülmények között, s biztos vagyok benne, hogy így a segítség még hatékonyabban jut el azokhoz, akiknek szükségük van rá. Jó lenne, ha minél többen követnék az adakozó emberek példáját, figyelembe véve a mai rendkívül nehéz gazdasági körülményeket, társadalmi problémákat világszerte. A különösen jó anyagi körülmények között élőkre hárul a segítés kötelezettsége. Hívő emberként nem is tudom másképpen elképzelni az életemet. Ezért sokszor álltam névtelenül egy-egy nemes akció mögé.
Hogy kerültél kapcsolatba a Lovagrenddel?
- Egy budapesti jó barátom, - aki maga is tagja a Lovagrendnek - beszélt nekem a Rendről és felkeltette érdeklődésemet. Ő lett az egyik ajánlóm, amikor felvételt nyertem a Máltai Lovagrendbe. Valójában először nem tudtam pontosan, hogy milyen tevékenységbe tudok bekapcsolódni. De amikor az első alkalommal személyesen adhattam át a lovagrend adományát a kiskőrösi árva gyerekeknek felemelő és megható pillanatokat éltem át és még most is könnyek szöknek a szemembe, ha eszembe jut ez a nap. Akkor átfutott rajtam az a nagyszerű érzés, hogy részese lehetek egy jó cél érdekében létrejött összefogásnak. A humánus értékrend, a lélek nemessége, a tisztességes munka, az önzetlen segítség olyan alapértékei a Lovagrendnek amellyel mélységesen egyetértek és egyezik az én személyes értékrendemmel. Úgy érzem jó helyen vagyok és nagy örömmel vállalom a rám bízott feladatot: a Lovagrend jelentős méretekben zajló nemzetközi humanitárius munkájának magyarországi koordinálását. ... "
Az újságcikk a képre kattintva olvasható:
