Kedves Lovagtársaim, barátaim! 

Minden évben megünnepeljük a Karácsonyt, mert Jézus születése hatalmas távlatokat nyitott meg előttünk. Az egyházatyák nem győzték eleget hangsúlyozni, amit Szent Ágoston így összegzett: „Isten emberré lett, hogy az embert megistenítse.” Érdemes lesz ebben az évben is leülni a Betlehemi jászol mellé, hogy újra megsejtsünk valamit abból a titokból, amit a karácsonyi liturgia így fogalmazott meg:

„A mai napon felragyogott benne megváltásunk fénye; az örök Ige gyarló emberségünket magára vette, és ezzel a halandó emberre fogyhatatlan dicsőség származott, sőt, csodálatos cserével miénk lett isteni, örök és boldog élete”.

Szent János evangélista leírta, hogy a Fiú megtestesülésében az Isten, aki a szeretet teljességének életét éli – idő nélküli állandóságában, teljes önközlésre vállalkozott, hiszen Jézus Krisztus tanítása és egész életműve az Atyaisten szeretetének a kinyilatkoztatása volt.

A karácsonyi éj titokzatossága nem abban rejlik, hogy egy felfoghatatlan misztérium és értelmünkkel megfoghatatlan isteni valóság felett álmélkodunk, hanem inkább a mi léttel és isteni élettel megajándékozott emberségünk titka előtt állunk meg legyökerezve és lenyűgözve. Ilyenkor mélyebben átérezzünk, hogy úgy amint Jézus Krisztusban, úgy bennünk is létre kell jönnie az isteni és emberi lét egybefonódásának; hogy nekünk Krisztushoz tartozóknak isteni módon kell élnünk, alkotnunk, szenvednünk és szeretnünk.

A Karácsony ünneplése, az Isten szeretetének a megjelenése és befogadása programot is ad nekünk. Szeretetteljesebb életre hív. Babits Mihály talán éppen az isteni és az emberi szeretet találkozásának karácsonyi ámulatában írta:

Ezúton is kívánok mindnyájatoknak lelki örömökben gazdag és békében teljes karácsonyi ünnepeket. Ébresszen bennünk az idei karácsonyi üzenet bőséges isteni inspirációt, erőt, kedvet és kitartást a jóságra, a tevékeny szeretetre és minden szépre jóra.

Maradok igaz szeretettel:

Nagymegyer, 2012. december 3.