150 évvel ezelőtt Svájcban útnak indult egy nemes eszme: önzetlenül, pártatlanul, megkülönböztetés nélkül segíteni a sebesülteken, a rászoruló embereken. Ez a Vöröskereszt alapeszméje, amely intézményesülve mára világméretű humanitárius mozgalommá nőtte ki magát. 2013-ban ünnepli megalakulásának 150. évfordulóját a Nemzetközi Vöröskereszt mozgalom, angol nevén – International Committee of the Red Cross (ICRC). A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége (KMFAP) 2013. január 18-án együttműködési megállapodást kötött a Vöröskereszt Nyitrai szervezetével (Szlovákia), ahogy erről korábban beszámoltunk.

2013. július 15-én a Nemzetközi Vöröskereszt 150. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt a világ legjelentősebb humanitárius segélyszervezete történetéről Nyitrán, a MAX Shopping Centerben, július 19-én pedig Zlate Moravcén (Szlovákia) a városi kultúrházban. Fotók, dokumentumok és a munkában használatos tárgyak idézik fel a szervezet 150 éves történetét és együttműködését a KMFAP-pal.

A megnyitón részt vett Sir Peter Lednár – a KMFAP Humanitárius ügyek minisztere, Ing. Peter Lednár – Zlate Moravce polgármestere, valamint Mirabella Mirka Drgoňová, a FEMERAID – Vöröskereszt együttműködési igazgatója.

Sir Peter köszöntötte a Vöröskereszt képviselőit és gratulált az évfordulóhoz, majd átadta a KMFAP emlékérmét Mgr. Viera Kazimirova asszonynak – a Red Cross Nitra SR igazgatójának.

Az évforduló jó alkalmat kínál felidézni a Nemzetközi Vöröskereszt mozgalom 150 éves történetének legfontosabb eseményeit és adatait: A vöröskeresztes mozgalom ötlete és kezdeményezése Jean Henri Dunant (1828-1910) Genfben született, fiatal svájci üzletembertől származik, akit 1859-ben üzleti útján megrendítő élményként ért a véres solferinói csata mezején maradt mintegy 40 ezer halott és sebesült látványa. (Megj.: A francia-szárd szövetség az osztrák császár /Ferenc József/ ellen vívott háborújának döntő ütközete zajlott Solferinoban /Lombardia/ 1859. június 24-én, ahol a 29 éves császár 110 ezer fős serege súlyos vereséget szenvedett.)

Henri Dunant nem tudott tétlen maradni, ezért helyi települések lakóinak bevonásával és segítségével megszervezte a sebesültek ápolását, ellátását, nemzetiségre való tekintet nélkül. Könyvet is írt erről, „A Memory of Solferino” címmel, amely 1862-ben került először kiadásra. Ez a személyes tapasztalat késztette arra, hogy javaslatot tegyen egy önkéntesekből álló segélyszervezet létrehozására a háborúk áldozatainak védelmére.

(Megj.: Az Olasz Vöröskereszt hagyományai szerint a solferinói csata évfordulóján minden évben fáklyás felvonulást szervez a Vöröskereszt több ezer munkatársa és önkéntese részére, Solferino-ból a szomszédos Castiglione delle Stiviere falucskába vezető úton, így tisztelegve az elődök emléke előtt.)

Ebben a szellemben alapította meg négy társával 1863 februárjában az Ötök Bizottságát, amelyből később kialakult a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC).

A Nemzetközi Vöröskereszt legfontosabb testülete az 1880-ban létrejött Nemzetközi Bizottság, amelynek székhelye az alapítás helyszínén, Genfben van. A kizárólag svájci állampolgárokból álló Bizottság fő feladata, hogy nemzetközi konfliktusok esetén – a svájci semlegesség alapján – közvetítő szerepet töltsön be az érintett országok kormánya és a vöröskeresztes segélyszervezetek között, s felügyelje a Genfi Egyezményben tételesen rögzített elvek érvényesítését. Működésének alapelvét és szellemiségét jelmondata tökéletesen fejezi ki: „Inter arma caritas” („Könyörületesség a fegyverek között”).

Az évek alatt sorra alakultak a különböző országokban a nemzeti társaságok, amelyek elfogadva a humanitárius eszmét és a jelképet, célul tűzték ki a segítségnyújtást, akkor még elsősorban a háborúk sérültjei számára. A nemzeti társaságok tevékenységének összehangolása érdekében szükségessé vált egy koordináló szervezet létrehozása, 1919-ben megalakult a Vöröskereszt – Vörös félhold Társaságok Ligája (ma Föderáció; IFRC). A Föderáció székhelye a semleges Svájcban, Genfben van, de szerte a világon regionális képviselettel rendelkezik a ma már közel 200 országban működő „A Vöröskereszt és a Vörös Félhold szervezeteinek Nemzetközi Szövetsége”, illetve a több millió önkéntes munkájának segítésére.

A Geneva Conventions, vagyis a Genfi Egyezmények (a háború áldozatainak védelmét szolgáló négy szerződés és három kiegészítő jegyzőkönyv), amelyekben jogilag szabályozzák a nemzetközi humanitárius segítség gyakorlatát: 1864-ben került sor az első egyezmény aláírására, Henri Dunant kezdeményezésére. Jelenleg az 1949-ben Genfben elfogadott IV. szerződés, az 1977-ben készült kiegészítésekkel van hatályban. A Genfi Egyezmények és az 1907-ben elfogadott Hágai Egyezmények együtt képezik a nemzetközi humanitárius jogi rendszer alapját.

A Nemzetközi Vöröskereszt hivatalos jelképei:

• 1864 óta fehér alapon a vörös kereszt, a svájci zászló színeinek fordítottja (hiszen az alapítók svájciak voltak!)
• a vörös félhold, amelyet 1929-ben fogadtak el hivatalosan
• a harmadik jelképet, a vörös kristályt 2005-ben fogadták el hivatalosan, amely egy csúcsára állított vörös négyzet

A mozgalomban résztvevő országok döntő többsége a vörös keresztet használja, a muzulmán országok a vörös félholdat, Izrael pedig a vörös kristályt. (Izraelben 1930 óta használják a vörös Dávid-csillagot a humanitárius munkában, amelyet azonban a Vöröskereszt nem ismer el hivatalosan. Hivatalosan elismert, de helyileg használt jelkép az iráni vörös oroszlán és nap.)

A Nemzetközi Vöröskereszt alapelvei – Fundamental Principles

A Nemzetközi Vöröskereszt 1965-ben Bécsben tartotta XX. Nemzetközi Konferenciáját, amelyen a küldöttek konszenzussal fogadták el a svájci jogász Jean Simon Pictet által összeállított – a Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalom egészére érvényes – 7 alapelvet:



Emberiesség – Humanity 
A Vöröskereszt és Vörösfélhold mozgalom, amely abból az óhajból született, hogy a harcmezők sebesültjei megkülönböztetés nélkül segítségben részesüljenek, nemzeti és nemzetközi méretekben erőfeszítéseket tesz, hogy megelőzze és enyhítse az emberi szenvedést, bárhol következzék is be. Célja az élet, az egészség védelme, az emberi személyiség tiszteletben tartása. Elősegíti a népek közötti kölcsönös megértést, barátságot, együttműködést és a tartós békét.



Pártatlanság – Impartiality A szenvedés enyhítésére törekszik, ebben csak a rászorultság mértéke szerint tesz különbséget, és elsőbbséget biztosít a legsürgősebb veszélyhelyzeteknek.



Semlegesség – Neutrality Annak érdekében, hogy továbbra is élvezze mindenki bizalmát, ellenségeskedések során a mozgalom nem állhat egyik oldalra sem, és sohasem folytathat politikai, faji, vallási, illetve ideológiai természetű vitákat

.

Függetlenség – Independence
 A mozgalom független. A nemzeti társaságok, miközben kormányaik segítői a humanitárius munkában, és alá vannak vetve országaik törvényeinek, mindig őrizzék meg önállóságukat, hogy mindenkor a mozgalom alapelveinek megfelelően cselekedhessenek.


Önkéntesség – Voluntary Service A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold önkéntes segítő mozgalom, amelynek indítéka semmiképpen sem lehet az anyagi haszonszerzés.
 


Egység – Unity
 Egy országban csak egy Vöröskereszt vagy Vörösfélhold társaság létezhet. Mindenki előtt nyitva kell állnia. Emberbaráti tevékenységét az ország egész területére ki kell terjesztenie.



Egyetemesség – Universality A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold mozgalom világméretű intézmény, amelyben minden nemzeti társaságnak egyenlő jogai vannak, egyenlő a felelősségük és a kötelességük egymás segítésében.

A fenti 7 alapelv teljesen megegyezik a KMFAP alkotmányában lefektetett alapelvekkel, így érthető a két szervezet együttműködése. Az elmúlt években több országban is bekapcsolódtak a Rend tagjai a Vöröskereszt humanitárius akcióiba, mint ezekről esetenként hírt adtunk. Így Szlovákián kívül az USA-ban, Magyarországon, Hollandiában, stb.

A Nemzetközi Vöröskereszt mozgalom céljai jelentősen kibővültek az alapítók célkitűzéseihez képest, figyelembe véve a mai kor rendkívül komoly kihívásait. Már nem csak a háborús konfliktusok áldozataival foglalkozik a szervezet az önkéntesei segítségével, hanem az emberi jogok védelme és a társadalmi kérdések is a szervezet figyelmének fókuszába kerültek. Továbbra is feladata a fegyveres konfliktusok és természeti katasztrófák áldozatainak segítése, a menekültügyi kérdések, ezen túl az emberi élet és az egészség védelme (véradás, elsősegély-képzés, egészségügyi felvilágosítás), a betegségek, járványok megelőzése, a személyiség és az emberi jogok tiszteletben tartása, a szociális problémák enyhítése és segítségnyújtás (gyűjtési akciók), a társadalmi szolidaritás és tolerancia erősítése az oktatás által is.

Jean Henri Dunant humánus értékrendje szellemében alkotott életművéért 1901-ben elsőként kapta meg a Nobel-békedíjat (Frédéric Passyval megosztva).

A Nemzetközi Vöröskereszt három alkalommal kapta meg a Nobel-békedíjat: 1917-ben, 1944-ben, és 1963-ban.

2013. július 23.