A tények és információk sokaságát eltorzítva, a történelmi események és a nemzetközi jog hiányos ismeretéből fakadóan rosszul értelmezve tévesztette meg olvasóit az egyik magyar hetilap, amikor a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetségéről írt cikket.

A Nagy Magisztrátusi Szék üdvözli, hogy a cikk írója helyesen mutatta be rendi államunk történelmét és elvitathatatlan legitimitását. Őfelsége I. Pál - minden oroszok cárja - nagymesterré történt megválasztásához nem volt szükséges semmilyen hatalom elismerésére. Ma sem képezi alkotmányos rendszerünk részét, hogy államunk vezetőjének megválasztását bármely külső hatalom elismerje. Államunk a nemzetközi jog alanya, jogképes, és mint ilyen, számos országgal tart fenn nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatokat, kötött és köt nemzetközi szerződéseket. Az állam működtetéséhez szükséges főhatalommal és valamennyi alkotmányos kellékkel rendelkezünk. Rendünk vezetője és egyben államfőnk, jelenleg régensi minőségben, H.M.E.H. José Cosmelli gróf. 21 tagú kormányunkban - csakúgy mint más nyelvi ligákból - a magyar nyelvi liga tagjaiból is találhatunk tisztségviselőket és teljesítményükre büszkék vagyunk! Rámutatunk arra a tényre is, hogy egy állam létének önmagában nem kelléke a terület, hiszen a Vatikán által támogatott és elismert katonai lovagrend (SMOM) is területnélküli államként ápol diplomáciai kapcsolatokat és rendelkezik az ENSZ-ben - több más civil szervezettel egyetemben - megfigyelői státusszal. Ugyanakkor van arra is példa, hogy egy állam területtel rendelkezik, de állami önállóságát a világ államainak döntő többsége mégsem ismeri el.

A cikkíró figyelmét bizonyára elkerülte az a tény, hogy történelmi legitimitásunkról, szuverenitásunkról 1955-ben, Rómában bírósági ítélet született, amely világos megkülönböztetést tett a Vatikán által támogatott "pápai intézmény" és az "ancient order" tehát a régi rend között. E jogerős és máig ható bírósági ítélet is megerősíti legitimitásunkat és szuverenitásunkat.

Rendi államunk tiszteletben tartja a lovagrend kizárólag katolikus vallási alapon szerveződő ágát (SMOM), azzal - ahogy ez a cikkből is kiderül - , hogy lényegében később, belőlünk kiválva keletkeztek és igen jelentős támogatást kapnak a Vatikántól, illetve az 1953-as pápai bulla kinyilatkoztatása szerint a Szentszéknek vannak alárendelve, szemben velünk, akik megtartottuk teljes függetlenségünket és soha semmilyen államtól nem kértünk és nem kaptunk anyagi támogatást. Bármely államban veszünk is igénybe infrastrukturális szolgáltatást, azért mindenkor és mindenhol, így Magyarországon is fizetünk.

Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy sem Őszentségének XVI. Benedek Pápának, sem más egyházak vezetőinek nincsen kifogása rendünk működésével, humanitárius munkájával kapcsolatban. Mi a lovagjainkat és dámáinkat vallási hovatartozásuktól és politikai nézeteiktől függetlenül vesszük tagjaink sorába. A kiválasztás és a rendünkbe történő meghívás legfőbb kritériuma a jelölt humanista értékrendje. Tudjuk, hogy rendi államunkban jól megférnek egymással a katolikusok és minden más vallás hívei, mint ahogy világszerte együtt támogatják a rászorulókat a jobboldali vagy a baloldali pártokra szavazók is. Csakis így képes egy lovagrend megfelelni a mai kor követelményeinek és így tud választ adni a globalizálódó világ kihívásaira.

Értetlenül állunk a cikk azon része előtt, amely az Amerikai Egyesült Államoknak akar leckét adni a demokratikus és szabad egyesülésről: mindezt egy olyan ország lapjától, amelynek egyesülési törvénye még csak rövid múltra tekint vissza. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a cikk írója egyáltalán nem foglalkozott azzal a világméretű humanitárius és katasztrófamentő munkával, amelyet rendi államunk végez és finanszíroz, nem tartotta érdemesnek megemlíteni egyetlen programunkat sem, amelyet a mérhetetlen szegénység felszámolása érdekében indítottunk.

Ugyanakkor a cikk írója önmagát is nevetséges helyzetbe hozza, amikor titkosszolgálat létét feltételezi rendünkön belül. Humanitárius állam lévén nincs szükségünk ilyen szervezetre.

Végezetül a Nagy Magisztrátusi Szék üdvözli, hogy a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma nem tartotta szükségesnek kommentálni az újságíró orientáltan disszonáns megjegyzéseit és leszögezi, hogy ezeréves történelmünk vívmányait, közös értékeinket és a jövőbe vetett hitünket képesek voltunk és képesek vagyunk megvédeni!

2007. augusztus 28.