„A szolidaritás az egészséges társadalom működésének egyik alapelve.”

1992-ben az ENSZ közgyűlése a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította október 17-ét. A közgyűlés felhívta a tagállamok figyelmét arra, hogy szenteljék ezt a napot a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos konkrét tevékenységeknek.

A szegényekkel való intézményes törődés gondolata eredetileg a francia Joseph Wresinski katolikus paptól (1907–1988), az ATD (Negyedik Világ Mozgalom), a „szegények egyháza” alapítójától származik. A spanyol anyától és lengyel apától származó pap mély szegénységben élő családban nevelkedett, és gyermekkori élményei egész életét és hivatását meghatározták. Ötven éves volt, amikor megalapította világmozgalmát, s az önkéntesek révén ma már sok országban segít a legrászorultabb embertársainkon. „Valahányszor férfiakat és nőket arra ítélnek, hogy súlyos szegénységben éljenek, emberi jogok sérülnek. Magasztos kötelességünk, hogy erőink egyesítésével biztosítsuk a jogok érvényesülését” – mondta 1987-ben Joseph atya. Joseph atya életművének elismeréseként nyilvánította az ENSZ október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjává. A szegénység mértékegysége a szegénységi küszöb, amely országonként, kontinensekként más és más.

A szegénység mértéke elviselhetőbb azokban a társadalmakban, közösségekben, ahol szolidaritás van a gazdagok részéről a rászorulók iránt, ahol az emberek lelkiismereti kérdésként kezelik a rászorulók támogatását, neveltetésük során ez beépül a személyiségükbe, s egész életükben természetesnek tekintik, hogy egyénileg és szervezetekbe, egyesületekbe tömörülve gondoljanak egymásra és segítsék kevésbé szerencsés, nehéz sorsú embertársaikat. Mert tudják: holnap talán éppen ők szorulnak majd segítségre, s a társadalmi lecsúszás lehetősége sajnos sok embert veszélyeztet. A szolidaritás az egészséges társadalom működésének egyik alapelve. A viszonylagos jólétben élő országok tagjainak, kötelességünk, hogy gondoljunk mindazokra a különböző életkorú emberekre, gyermekekre, idősekre, akik számunkra elképzelhetetlen nyomorban, emberhez méltatlan körülmények között – ételt és az élethez szükséges minimális javakat nélkülözve, megfosztva az egészséghez, az oktatáshoz való emberi joguktól – élnek nap mint nap a világ számos részén, s egyre növekvő számban.

Nekünk, Máltai Lovagoknak (a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége – KMFAP tagjainak) morális kötelességünk segíteni lehetőségeink szerint a rászorulókat, ahogy ezt tesszük is tevékenységünk egyik alapvető céljának megfelelően, a nemzetközi humanitárius szervezetünk, a FEMERAID International keretében és annak programjai segítségével, mint az International Orphan Program, amellyel az árva gyermekek oktatását, képzését támogatjuk. Ebben a szellemben gondoljunk ma és lehetőség szerint az év többi napján is a szegényekre. Ehhez a komoly küzdelemhez nagy társadalmi összefogásra és együttműködésre van szükség világszerte. De helyi segítséggel is sokat tehetünk a szegények elviselhetetlen helyzetének enyhítéséért.

Ne felejtsük József Attila örök érvényű szavait: „Aki szegény, az a legszegényebb.”

Budapest, 2014. október 17.