Karácsonyi gondolatok

Karácsony szent éjszakáján a harangok minden jóakaratú embert ünnepelni hívnak, hogy a fényben közelebb kerüljenek Istenhez és egymáshoz. Mi is útra kelünk, hogy boldogan énekelhessük Gárdonyi Géza költőnkkel:

„Fel nagy örömre ma született, aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény, isteni kisded szűznek ölén”.

Ő tudta, hogy a Karácsony örömünnep a menyben és a földön és hogy az öröm, amely a hívőket eltölti, nem e világból származó, hanem az Istentől érkezik.

A Szenteste vigíliáján bemutatott szentmise könyörgésében megfogalmazzuk, hogy az idei ünneplésünkben is el akarunk jutni örömünknek hármas forrásához: Jézushoz az Egyszülötthöz, a Megváltónkhoz és Irgalmas Bíránkhoz.

Karácsony napjaiban nemcsak Mária Fiát kell köszöntenünk, hanem az emberré lett Fiúistent is, és áldanunk kell az Atyaistent, aki öröktől fogva elhatározta, hogy emberré lett Egyszülöttjének megváltói műve által elnyerjük a teljes istenfiúságot.

Nyolc napon át fogjuk az idén is ünnepelni a Szeretet ünnepét és találkozni akarunk Krisztussal, akinek az Atyja, az igazságos Bíró nem az elítélés szavát kiáltja felénk, hanem teljes amnesztiát hirdet. A Karácsony Urának és Jézus Krisztus Atyjának az angyala a béke szózatában újra kinyilatkoztatja nekünk, hogy szabadok vagyunk az örök büntetéstől, mert Jézus Krisztus meghalt értünk.

Duns Scotus a középkor egyik legnagyobb teológusa örök inkarnációról beszélt és megfogalmazta, hogy „a Fiában gyönyörűséget találó Isten öröktől fogva elhatározta Fia megtestesülését, és megtestesült Fiához teremtett egy világot, a mi világunkat. Isten ugyanis, aki extázisba esett a teremtésben és elragadtatásba esett a megváltásban, ma is örömlétben él, mert a megváltás műve folytatódik”.

Filippo Lippi itáliai reneszánsz festő ezt úgy érzékelte, hogy a szalmán fekvő Gyermekét imádó Szent Szűz fölé egy gyönyörűséggel eltelt és elragadtatásban kitárt karú Atyaistent festett.

A kiváló zeneszerzőtől Josef Haydn-tól megkérdezte valaki: Mi a magyarázata annak, hogy az ön zenéjében oly sok a vidámság és az életöröm? Ez azért van, hangzott a válasz, mert a zeneszerzés közben Istenre gondolok és ilyenkor mindig öröm ébred bennem.

Valóban van okunk az örömre, mert Isten Jézus Krisztusban azért látogatta meg az emberiséget, hogy ne csupán a magasságban, hanem a mi földünk ölében is felragyogjon az isteni béke és megértsük, hogy nem az erőszak, nem a hatalom, nem a gazdagság az emberiség vezércsillaga, hanem a föld légk˜örében és az emberi szívekben felizzó isteni szeretet.

XXIII. János pápa egyszer mesteremberekkel beszélgetett, akik a hűtőgépeket szerelték a Vatikánban. A maga humoros stílusában ezt mondta nekik:

„Arra gondolok fiaim, hogy hasonlít egymáshoz a ti munkátok és a mi munkánk. Ti mint mesteremberek a hidegről gondoskodtok, nekünk keresztényeknek pedig a melegről kell gondoskodnunk. Arról, hogy az emberek szívében több legyen a megbocsátó és irgalmas szeretet”.

Ebben a karácsonyi szeretetünkben tehát minden ember felé megnyílik a szívünk. Nem állhatunk meg csupán a keresztényeknél, hanem kitárjuk szívünket a nem keresztény és minden jóakaratú ember felé is.

Kedves Dámák és Lovagok!

Hagyjuk magunkat szeretni Istentől és adjuk oda neki szívünket, hogy az előttünk álló új esztendőben is új erőt adhasson nekünk a felebaráti szeretethez és minden világjobbító akarásunkhoz. Békés Karácsonyt kívánok Lovagrendünk elöljáróinak és minden tagjának, a Krisztus hívőknek és minden más vallású testvérünknek. 

Adja Isten, hogy a jövőben is tudjunk egymásra figyelve, egymást hallgatva, imádságos hangulatot teremteni mindenütt és mindenkor, ahol testvéri szeretetben találkozunk és emberbarát szolgálatot végzünk!

2014. december 18.