„Isten minden embernek kimérte, Ragyogó nyári nap forró délutánján bekövetkezett, ami el nem hárítható. Egy pillanatra megállt az idő, s a fájdalom hasított végig bennünk a tragikus hírre: elhunyt Sir Professzor Lazarovits Ernő, a nagy műveltségű tudós, a kiváló humanista, újságíró és író, számtalan alkotás szerzője és rangos kitüntetés tulajdonosa.
Mi mégis úgy érezzük, az Ő jósága, szeretete, embersége örökre velünk marad. Hisszük, hogy kedves személye nem merül feledésbe. Amikor felidézzük Őt, érezni fogjuk szellemi jelenlétét, amint mellettünk állva, jellegzetes hangján az égiek áldását kéri.
2015. augusztus 10-én a Farkasréti zsidó temetőben a család, a gyermekek, az unokák, a barátok, a hitközség tisztségviselői, a budapesti Izraeli nagykövet és a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége (KMFAP) tagjai, s mindazok, akik tisztelték és szerették kísérték utolsó útjára Sir Lazarovits Ernőt.
A ravatalnál Radnóti Zoltán rabbi búcsúzott a család nevében, felidézve Sir Ernő személyét és Isten kegyelméből hosszú életének fájdalmas és küzdelmes momentumait, örömteli és nagyon tevékeny állomásait és eseményeit.
Majd H.G. Prof. Popper György a Máltai Lovagrend nevében búcsúzott a nagyszerű embertől, s ezt követően Monsignore Szakál László János pápai káplán, a KMFAP Magisztrátusi káplánja megható üzenete hangzott el a gyászolók előtt:
Fájdalommal a szívünkben, de Isten akaratában megnyugodva imádkozunk Sir Lazarovits Ernő lovagtársunkért, aki a KMFAP Egyházi képviselők Tanácsának nagyra becsült tagja volt. Szeretett halottunk lelke már tudja a magasságban, hogy érdemes volt szeretni, érdemes volt megbocsátani, érdemes volt küzdeni és szenvedni, érdemes volt egy életen át igaz embernek maradni. Mindig boldogan vettük, ha megjelent közöttünk. Úgy néztünk fel rá, mint egy igazi követésre méltó „pátriárkára”, hisz Ernő bácsi egész élete, minden szava, minden gesztusa a jóság útjára irányított mindenkit. Mindörökre emlékezetünkben marad az ő jellemes, nemes, kellemes és kifinomult emberi lelke és szelleme. A múló évek, a szenvedések és megpróbáltatások sebhelyei már nagyon megmutatkoztak nála az öregség ráncaiban, de lovagtestvéri szeretetének a szépségét nem tudták arcáról eltüntetni. 
Sir Lazarovits Ernő lovagtestvérünk és igaz pátriárkánk Kierkegaarddal közösen vallotta, hogy: „Felismerve földi életünk végességét, látva korlátait, könnyen az elszalasztott lehetőségek siratásának terméketlen búskomorságába eshetünk, s ennek bénító ereje meggátolhat abban is, hogy az elérhető lehetőségeinket meglássuk és megéljük. Mindig tartsuk szemünk előtt, hogy élni csak előre tekintve lehet, nem veszteségeinket, súlyos sebeinket fájlalva -, mert mindezek az út végén egészen más megvilágításba kerülhetnek…”
Megköszönjük az Úrnak, hogy Őt nekünk adta és még egyszer elrebegjük a fohászt: „Adj Uram örök nyugodalmat neki!” Monsignore Szakál László János pápai káplán, a Magisztrátusi Tanács tagja
Drága Sir Ernő, a mi szeretett Ernő bácsink!
Nagy űrt hagytál magad után! Nagyon fájdalmas, hogy nem hallhatjuk bölcs tanácsaidat és az emberek közötti megértést hirdető szelíd szavaidat. Te végigélted a XX. század világégését, ifjúságod teljében szörnyű megaláztatásban, üldöztetésben volt részed, csak azért mert zsidónak születtél, amit egész életedben büszkén vállaltál. 
Isten kegyelméből megmenekültél a halálos veszedelemből, s a Teremtő azt a feladatot rótta Rád, hogy légy a népek, a vallások és kultúrák közötti megértés és párbeszéd kezdeményezője a tisztelet, a megbecsülés, az emberi méltóság, a megbocsátás és a szeretet jegyében. Fáradhatatlan kitartással és energiával végezted ezt a munkát egyre elvadultabb világunkban, soha nem adva fel a megbékélés és az együttműködés reményét. Mert az ember társas lény, de ezt gyakran elfelejtjük az önző és individualista mikró és makró környezetünkben.
Köszönjük Neked, hogy Te példát mutattál emberségből, megbocsátásból, akinek embertelen bánásmódban volt része, abban a korban, amikor megőrült az emberiség. S ez volt a Te felbecsülhetetlen értékű hozzájárulásod ahhoz, hogy a Föld jobb hely legyen az emberi élethez. Vajon lesz-e valaki, aki átvehetné Tőled a stafétabotot ebben a reménytelen kimenetelűnek látszó futásban az emberi értékek megmentéséért?
Azt mondják, a múltat meg lehet változtatni, ha az ember teljesen a jelenben él, s Te ezt követted egész életedben, s ebből fakad az az utánozhatatlan derű és jóság, amivel az emberekhez fordultál és megbocsátottál.
Köszönjük, amit Tőled tanulhattunk és az életedből ránk fordított időt! Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy hozzánk tartoztál. Nagyra becsültünk, mint igazi Máltai Lovagot is, akinek tettei és erényei példaként állhatnak minden jelenlegi és jövőbeli lovag előtt.
Ha este felnézünk az égre, úgy tűnik, egy csillaggal több tekint Ránk! Hisszük, a ragyogó csillag Te vagy! Requiescat in pace.
Az emlékezés első momentumaként álljon itt egy csodálatos ember rendkívüli életútja:
Sir Dr. Lazarovits Ernő 1924. június 27-én született Szilágysomlyón (Erdély), 1925-1942 a család Kolozsvárott élt. 3 éves korától chéderbe járt, elvégezte az elemi iskolát, majd a líceumot. 1942-ben Budapestre költözött a család. 1944-ben a holokauszt idején munkaszolgálatra kötelezték: Fülek, Bodajk, Gánt, Fertőrákos, Szombathely, Németlövő (Deutschschützen) Koncentrációs táborba került: Mauthausen (Ausztria), Günskirchen (Ausztria) 1945. május 4-én Günskirchenben szabadult fel, s túlélte a holokausztot.
Visszatért Budapestre, egyetemi tanulmányokat folytatott, 1955-ben diplomázott az ELTE-n, filozófia szakon. Oktatott az egyetemen, majd kulturális és újságírói pályára került. Először üzemi lapban, majd több újságban és folyóiratban publikált. Művelődési ház igazgatójaként is dolgozott több éven keresztül Nyelvtudása - német, angol, francia, orosz, román, héber, jiddis – lehetővé tette, hogy a külkereskedelemben dolgozzon. 1991-ben megírta a Pokoljáró című első könyvét, amely román, angol és német fordításban is megjelent. 2007-ben jelent meg második könyve, Vándorlás a pokolban címmel. Több, mint 14 évig volt a zuglói hitközség körzeti elnöke, és lett örökös tiszteletbeli elnöke. Számos írása jelent meg külföldön és a magyar sajtóban.
1990 után: a MAZSIHISZ külügyi kapcsolatok vezetője, a NÜB (Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága) és a MUSZOE (Munkaszolgálatosok Országos Szövetsége) alelnöke, a Keresztény-Zsidó Tanács tagja, a Mauthauseni Nemzetközi Bizottság főtitkárhelyettese a MÚOSZ tagja (1959 óta) 2006-ban a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége (KMFAP) lovagjává ütötték, s megválasztották a KMFAP Egyházi Képviselők Tanácsának tagjává, valamint a KMFAP Magisztrátusi Vallási tanácsadójává
Rangos magyar és nemzetközi kitüntetései: „Pro Meritis” az Osztrák Köztársaság Nagy Érdemrend, Francia Köztársaság Nagy „Nemzeti Érdemrend” lovagi fokozata, a Francia Érdemrend tiszti fokozata a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkereszt, Felső-Ausztria Tartományi Arany Érdemrend, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje a magyar „Honvédelemért” kitüntetés Radnóti Miklós Antirasszista díj Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) – Aranydiploma
Lazarovits Ernő életrajza:
