“Soha ne feledd, ha valakin segítesz, biztos lehetsz benne, hogy azt még nagyobb mértékben kapod vissza, ahogy a rosszat is, mert a világ így működik.”

A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége nagyon fontos feladatának tartja a rászorultakon való segítést, a humanitárius munkát, ez humánus értékrendjében az első helyen szerepel, és mindenek feletti prioritást élvez a tevékenységében, amihez elvárja, hogy a lovagok és dámák minél nagyobb mértékben csatlakozzanak és aktív részt vállaljanak.

Magyar kezdeményezésre lett Kalkuttai Teréz anya halálának évfordulója a Jótékonyság Világnapja

Az ötlet eredetileg Balogh Jenő (1915-2000) Besztercebányán született festőművésztől származik, aki keleti útjain megtapasztalta a szegénység és nyomor Európában ismeretlen mélységeit. Festményeit a Mentsük meg a Földet, a Planetáris tudat, a vizuális kultúra és nevelés fontosságának szellemében készítette. Egész életében nagy felelősséget érzett a környezet, az emberek iránt, s ezt képeiben a festészet nyelvén fogalmazta meg.

Hosszú évek szívós munkájának eredményeképpen – de csak 11 évvel a halála után – végül megvalósult az elképzelése: az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsága 2011-ben kezdeményezte az ENSZ-ben a nap világnappá nyilvánítását.

Magyarország New York-i konzulátusa mintegy 50 ország képviselőivel egyeztetett és keresett támogatókat. Az ENSZ-közgyűlése 2012. december 17-i közgyűlésén nyilvánította Kalkuttai Teréz anya 1997. szeptember 5-én bekövetkezett halálának napját a jótékonyság világnapjává. 2013 óta emlékezünk meg erről a napról világszerte, ami különösen az idén soha nem látott mértékben aktuális, a szegényeken, az üldözötteken, az emberi méltóságukban megalázott, hazájukat elhagyni kényszerülő, életüket mentő embereken való segítés.

Ez a nap emlékeztet a segítség fontosságára és szól az emberek jóindulatához, önzetlen segítőkészségéhez, nagyvonalúságához és a felebaráti szeretethez, mert mindezek nélkül a jótékonyság csak az adományozás szimpla gesztusa lenne, amiért hála és köszönet jár.

Az önzetlen felebaráti segítés nem igényel hálát cserébe, megelégszik azzal, hogy semmihez nem hasonlítható jó érzést kelt az emberben, ha adhatunk és segíthetünk. Mert nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a nagylelkűség jutalma maga a nagylelkűség. Nagy szükség van minden segítségre, bármilyen mértékben, mindazok részéről, akik megtehetik. Ez már nem csak erkölcsi kötelesség, hanem erkölcsi parancs. Nem lehet közömbösnek maradni.

2014-ben az Albán Köztársaság budapesti nagykövete Őexc. Mira Hoxha asszony kezdeményezésre szobrot állítottak Teréz anya emlékére Budapesten, a XII. kerületben, a róla elnevezett téren.

Boldog Kalkuttai Teréz anya élete, akit a jótékonyság példaképének tekintenek az egész világon

Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született Üsküb, a mai Szkopje (Macedónia) városában 1910. augusztus 26-án, katolikus családban, egy sikeres albán építési vállalkozó gyermekeként.

18 évesen jelentkezett az írországi Loreto nővérek rendjébe, ahol 1937-ben felvette a Teréz nevet és letette rendi fogadalmát. 1939-ben, 29 évesen Indiába vitte a missziós szolgálat, 1948-ig tanított történelmet a kalkuttai Szűz Máriáról elnevezett főiskolán, 1944-ben lett az intézmény igazgatója.

1946-ban egy szegényekkel, betegekkel zsúfolt vonaton utazva értette meg, hogy életének célja és elhivatottsága a szerencsétlen sorsú, nyomorgó emberek iránti szolgálat.

1948-ban engedélyt kapott XII. Pius pápától, hogy független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson. 1950-ben megalakította a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet, amelynek küldetése az volt, hogy „segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, a társadalomból kitaszítottak és akiket mindenki elkerül”. A rend a hatvanas években számos otthont nyitott Indiában, majd pápai engedéllyel világszerte. Tevékenységét számos rangos nemzetközi díjjal ismerték el, s 1979-ben Teréz anyának ítélték a Béke Nobel-díjat. A díj átvétele utáni beszéde rövid volt: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét? Menjünk haza és szeressük a családunkat.” A díjjal járó összeget Kalkutta szegényeire fordította. A Szeretet Misszionáriusai kalkuttai rendházát 1986-ban II. János Pál pápa is meglátogatta – ezt a napot Teréz anya élete legboldogabb napjának nevezte.

1983-ban Teréz anya II. János Pálnál tett látogatása során szívrohamot kapott. Néhány évvel később pacemakert ültettek a szívébe, és ezt követően egyre többet betegeskedett. Kilenc nappal 87. születésnapja előtt, 1997. szeptember 5-én halt meg. Annak ellenére, hogy India nem keresztény ország, Teréz anya halálakor háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el, és az idős apáca állami temetésben részesült.

2003-ban II. János Pál pápa csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta Teréz anyát.

2015. szeptember 5.