Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 1965. szeptember 8-án úgy határozott, hogy ez a nap lesz az Írni-olvasni Tudás Világnapja.
A 2015. év témája “Az írni-olvasni tudás és a fenntartható társadalom”. E kulcsfontosságú ismeretek nélkül nincs gazdasági és társadalmi fejlődés.
Az oktatás rendkívüli fontosságának tudatában a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége (KMFAP) évek óta rendszeresen támogatja az árva és félárva gyermekek oktatását és képzését Magyarországon és más országokban is. Ezzel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy növeljük a hátrányos helyzetben lévő gyermekek esélyeit az életben, s hogy felnőtt korukra sikeres emberekké váljanak. Ennek alapfeltétele, hogy minél korábban megtanuljanak jól írni és olvasni, s örömet leljenek az olvasásban és az ismeretszerzésben, ami elősegíti a műveltség és a jó szakmai képzettség megszerzését. Továbbá természetessé váljon számukra az egész életen át tartó tanulás igénye, amely írás, olvasás és tökéletes szövegértelmezés nélkül nem képzelhető el.
Az ENSZ definíciója szerint az írástudatlanság egy egyszerű üzenet megírására vagy elolvasására való képtelenség. Szinte az egész világon jelen van ez a súlyos probléma, amely az elmúlt évtizedekben ugyan jelentősen csökkent, de teljesen még a XXI. században sem sikerült megszüntetni, s egyik súlyos hatása társadalmi szinten, hogy nagy mértékben akadályozza a gazdasági élet fejlődését és az egyén boldogulásának lehetőségeit a társadalmi munkamegosztásban. Pedig a kiegyensúlyozott emberi élethez nagyon fontos, hogy olyan munkát végezzünk, amihez kedvünk van és ez meg is látszik a jó eredményeken.
Az írástudatlan emberek legnagyobb arányban Afrika, Ázsia és Dél-Amerika fejletlenebb országaiban élnek. Az Európai Bizottság célkitűzése, hogy 2030-ra egyetlen olyan gyermek se legyen az Európai Unióban, aki nem végzi el az általános iskolát.
A becslések szerint Magyarországon a felnőtt népesség 16-33 %-a funkcionális analfabéta, azaz alig tud olvasni és a legegyszerűbb összefüggő szöveget nehezen, vagy egyáltalán nem tudja értelmezni.
Közismert tény, hogy az iskolai oktatás mellett a családi háttér és az intellektuális hagyomány és örökség is kiemelt szerepet játszik az írástudatlanság felszámolásában. Fontos hatással van a gyermekek olvasási képességeire, hogy otthon, a házi könyvtárban mennyi és milyen könyveket tartanak és vannak-e saját könyveik a gyermekeknek és mennyit olvasnak.
Az információs társadalomban a számítógép használata ma már természetes minden életkorban és minden szinten, a szakmai munkában és a magánéletben egyaránt. Ám a szövegek értelmezéséhez ez nem elég. Szükséges jegyzetek készítése, s ha ezt kézírással tesszük, akkor az olvasott anyag mélyebben rögzül az emlékezetünkben. Kutatások is bizonyítják, hogy ezzel a módszerrel jobb eredményt érnek el a diákok.
A könyvekkel való személyes kapcsolat sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint ahogy azt az egyre digitalizálódó világban feltételezzük. A papír illata, a könyvek tapintása, kötése, betűtípusa, az oldalak lapozása is képes olyan további agyi tevékenységet generálni, amit lehetetlen elérni a komputer képernyőjén keresztül. Az olvasás és az írás szoros összefüggésben vannak. Ma már sokkal kevesebbet írunk kézzel, de tévedés azt hinni, hogy a kézzel írás teljesen elhagyható vagy helyettesíthető a számítógéppel.
Tehát az egyénnek és a társadalomnak is szüksége van az írás-olvasás képességére.
Azok az igazán szerencsés emberek, akikkel sikerült megértetni és megszerettetni a műveltséghez vezető utat a családban, az oktatás minden formájában és minden szintjén.
Ms. Irina Bokova az UNESCO Igazgatónője üzenete a világnapnap alkalmából:
2015. szeptember 8.