„Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya...”

 /Exultet – Húsvéti örömének/

Kedves Dámák és Lovagok!

Tertullianus a keresztény ókor egyik legtermékenyebb történésze és írója a II. évszázad vége felé így érvelt: „Nézzetek körül csak a világban. A fények kioltódnak és egyre felragyognak. Éjek elvonulnak és a nappalok visszatérnek. Elhaló csillagzatok újra kigyúlnak. Idők végződnek és újra kezdődnek. Gyümölcsök hullnak és hullva szaporodnak, a magvak a földben elhalnak, hogy sarjadhassanak. Ha mindenek a pusztulástól mentve visszaélednek, csak egyedül az ember tűnne el a világ színéről, úgy, hogy ne élhetne újra? Krisztus feltámadása óta a mi emberi testünk aurája nem semmisül meg, mert amint Isten Krisztust harmadnapra feltámasztotta, ugyanúgy az Isten minket is életre hív.”

A Húsvét öröme és a Feltámadás igazsága nemcsak a mi értelmünkig ér el, nemcsak az igazságosság utáni szomjunkat csillapítja, hanem a mindennapi vallásos életünk mozgató elemévé válik. Mi nemcsak azt valljuk, hogy testünk egykor újra éled a végső feltámadáskor, hanem azt is hisszük, hogy mi Jézus feltámadása óta minden nap húsvéti életet élhetünk, hogy lelki halálunkból újra és újra feltámadhatunk.

Húsvét vigíliáján a keresztény közösségeinkben az idén is felhangzik majd az ismert Húsvéti fényhimnusz, amelyben hálát adunk Istennek a választott nép húsvétjáért – a Pászkáért is. Az Ószövetségi szentírás pedagógiai bölcsességgel megfogalmazza, hogy a választott népnek negyven éven keresztül emberileg a halálba kellett menetelnie ahhoz, hogy megérkezhessen a tejjel-mézzel bővelkedő Ígéret földjére. Mózes II. könyve az Exodus leírja, hogy a zsidó nép tagjai a pusztai vándorlás alatt gyakran emlegették az egyiptomi lukulluszi lakomákat és visszasírták a húsos fazekakat, megfeledkezve arról, hogy a nagy eszem-iszomok korában rabszolgasorsban éltek.

A szent író rámutat arra is, hogy Isten népének a tagjai csak az Ígéret földjére megérkezve értették meg, hogy érdemes volt meghalni a legélvezetesebb, legízletesebb pillanatnyi hamis örömöknek amiatt, hogy feltámadhassanak Jahve gyermekeinek szabad világában és megtapasztalhassák az Istentől kapott élet tartós boldogságát.

Az Egyháznak ma is többet kellene prédikálni a választott nép húsvétjáról és pusztai vándorlásáról, mert e bibliai képekből kiindulva, jobban meg tudná értetni a mai emberiséggel, hogy a földhözragadt álörömök fogyasztásában, a konzum hedonizmusában, az anyagiakban való önző bővelkedésben elveszíthetjük igazi szabadságunkat és emberi méltóságunkat. Az áldott húsvéti ünnepekre készülve azt kívánom, hogy Krisztus Feltámadásának öröme igazi életet fakasszon bennünk, hogy erőt kapjunk mindennapi lovagi küzdelmeinkhez és hozzájáruljunk ahhoz, hogy a mi világunkban győzedelmeskedjen a fény a sötétség felett, az igazság a hamisság felett, a szeretet a gyűlölet felett és az éltető szellem a halott anyag felett.

2016. március 21.