Kedves Dámák és Lovagok!

Már Aquinói Szent Tamás /+1247/ azt prédikálta, hogy „A feltámadás hite és reménye azért gazdagít, mert enyhíti bennünk a szomorúságot, amelyet elhunyt szeretteink miatt érzünk, megszünteti bennünk a haláltól való félelmet, segít meghalni a bűnnek és törekvővé tesz a jótettekre”.

Kínálkozik a kérdés: Ha a „feltámadás” ennyiféle módon gazdagítja életünket, akkor miért van az, hogy olyan sok megkeresztelt ember életéből kimarad? Miért is van az, hogy sokan elhiszik, hogy van Isten, még azt is, hogy Jézusban emberré lett, azt azonban már kevesebben hiszik, hogy Krisztus feltámadt és mindnyájan feltámadunk?

Ezek az emberek bizonyára azért nem hisznek a feltámadásban mert túlságosan materialista módon gondolkodnak róla. Ha mi is csak úgy képzelnénk el, hogy az első Húsvétkor Jézus Krisztus emberi testében újra megindultak a biológiai, kémiai, fizikai folyamatok, s ő visszatért az evilági létünkbe, akkor nagyon eltávolodnánk a biblikus valóságtól. A Szentírás ugyanis azt mondja, hogy Jézus Krisztus nem visszajött, hanem előre ment és benne beteljesedett, vagyis teljességre jutott a mi emberi sorsunk, amelyet Isten öröktől fogva szánt nekünk. Benne megistenült a teremtett anyagvilágunk és emberségünk egy része.

A modern teológia szerint „A feltámadt Jézus azt mutatja meg, hogy az ember fagyáspontja nem a testi megdermedés, hanem a lelki halál, az Istentől való elfordulásba való belecsontosodás. Az a koporsó a legrettenetesebb, amit magunk készítünk a megátalkodásunkból, a felkínált isteni szeretet és irgalom sorozatos visszautasításából. Isten szabadnak alkotott bennünket – értelmet és szabad akaratot adott nekünk. Az Istentől kapott szabadsággal élhetünk így is, és úgy is. Hívására mondhatunk igent is, nemet is. És az a koporsó, amit mások készítenek a végtisztesség pillanataira, csak egy szükséges eszköz, csak egy különös küszöb, amelyen átlépve az üdvözültek közösségébe léphetünk”.

Adja Isten, hogy Lovagrendünk minden tagjának, minden Szeretett Dámának és minden Kedves Lovagnak sikerüljön magába szívni a feltámadott élet tavaszi levegőjét, hogy mindnyájunkban feltámadhasson Jézus Krisztus feltétel nélküli, önzetlen emberszeretete és fel tudjuk őt ismerni a rászoruló embertársainkban, a közeli családtagjainkban, a mellettünk élőkben, sőt, még az ellenségeinkben is.

Áldott ünnepeket kívánva maradok igaz szeretettel,

a KMFAP Magisztrátusi káplánja 

2019. április 12.