Szeretett Dámák és Kedves Lovag barátaim!
Isten kegyelméből újra megünnepelhetjük a húsvétot, ami a legnagyobb ünnepünk. Szent II. János Pál pápa a pápaságának 20. évében adta ki a Dies Domini (Úr napja) kezdetű apostoli levelét, amelyben rámutat arra, hogy mi, keresztények a vasárnapot az Úr Jézus Krisztus feltámadása miatt ünnepeljük. A levélben idézi, többek között, Nagy Szent Vazul (görögösen Baszileiosz) keleti egyházatyát (+379), aki szerint „az Úr föltámadásától megtisztelt szent vasárnap, minden egyéb nap kezdete” és Szent Ágostont (+430) is, aki a vasárnapot „húsvét szakramentumának” nevezte. Minden keresztény számára fontos a húsvétvasárnap és minden vasárnap megünneplése, mert, ha elveszítenénk a feltámadásba vetett hitünket, elvesznénk a mindennapok forgatagában. Életünket csak akkor tudjuk megújítani, ha hiszünk a feltámadásban.
A feltámadásról szóló bibliai tudósítások az apostolok zavarodottságáról szólnak. A nagypénteki események után szinte elviselhetetlen fájdalom súlya nehezedett rájuk és emiatt az asszonyok híradását az üres sírról csak üres fecsegésnek tartották. Szent János az evangéliumában nemcsak azt jegyezte le, hogy Péterrel megtalálták az üres sírt, hanem azt is, hogy amíg a sírtól hazafelé még csak éledezett szívükben a remény csírája, hogy Jézus él, de a megdicsőült Krisztussal való találkozás a feltámadás sejtését olyan rendíthetetlen bizonyossággá és húsvéti hitté erősítette bennünk, hogy ezért a jóhírért később életüket is adták, amikor a feltámadás örömhírét hirdették a világban.
A rendhagyó nagyböjti és húsvéti ünneplésünk miatt, mivel újra zárt ajtók mögött kerül sor a nagyheti és húsvéti szertartásokra, idén sem tudunk a templomainkban halleluját énekelni, és minden bizonnyal sokan aggodalmaskodnak, szomorkodnak és félnek; a tehetetlenség érzete és a bizonytalanság következtében talán jobban megértjük az apostolok zavarodottságát, amit az első húsvétkor mutattak.
A jelenlegi Szentatya, Ferenc pápa nagyböjti üzenete végén bizonyára ezért kéri a Fájdalmas Szűzanyát ilyen bizalmas fohásszal: „Mária, Üdvözítőnk Anyja, aki hűséges vagy a kereszt tövében és az egyház szívében, segíts minket törődő jelenléteddel, és a Feltámadott áldása kísérjen minket utunkon a húsvéti fény felé.”
Így hívja fel a figyelmünket arra, hogy többet imádkozzunk – mivel a feltámadott Krisztus vigasztaló jelenlétére most nagyobb szükségünk van, mint bármikor korábban – mert a Belőle táplálkozó remény nemcsak a járvány elmúlásáért van meg bennünk; a mi reményünk ugyanis túlmutat magán a koronavírus-betegségen és a halálon is, mert Jézus Krisztus az élők Istene. Éljük át tehát a húsvét csodáját Isten irgalmában reménykedve és Jézus Krisztusba kapaszkodva, mert akinek Ő a támasza, könnyebb elviselnie a szenvedést és az élet terheit.
Ferenc pápa egyik húsvéti üzenetében arra is hívott minket, hogy ne azonosuljunk azzal a világgal, ahol előnyben részesül a gyengék elleni erőszak, s a materializmus elfojtja a lelket, hanem örömmel tekintsünk a feltámadott Úrral való találkozásra és legyünk képesek befogadni és érvényre juttatni az általa nyújtott élet újdonságát – a béke és a szeretet uralmát. Jézus Krisztus ma is győzedelmeskedni tud mindenhol, ahol az életteret a felebaráti szeretetünk gazdagíthatja és pozitívan befolyásolhatja. Ez azt jelenti, hogy a mi hívő húsvéti ünneplésünk azáltal válik teljessé, ha az Úr Krisztus megváltó szeretete feltámad bennünk.
Kérjük egymás számára a húsvét kegyelmét, hogy reményünket az élet Istenébe tudjuk vetni, hogy megváltó szeretete feltámadhasson bennünk és hogy Jézus Krisztus ne csak a templomainkban, hanem az otthonainkban, a kórházakban, ... – emberi világunk minden olyan területén győzedelmeskedjen, amely a húsvéti életünk révén Isten békéjében és igaz felebaráti szeretetünkben bővelkedik.
Áldott húsvétot kívánva, maradok nagy szeretettel:
Monsignor Ladislaus Szakál
pápai káplán
a Máltai Lovagrend (KMFAP) Magisztrátusi káplánja
2021. április 1.