Kedves Dámák és Lovagok! Szeretett Barátaim!

A legszebb ünnepünkre készülve gyakran halljuk a médiában is, hogy a „Karácsony mindenkié". Nekünk, keresztényeknek is fel kell tennünk ilyenkor a kérdést: Akarjuk-e hogy a Karácsony valóban a miénk legyen? 

Szent Bernát apát, akit a 12. században a karácsony trubadúrjának is neveztek, az adventi időben gyakran kimondta: „Fogadd be hívő testvérem életedbe Jézus Krisztust, a megtestesült Isteni Igét. Fogadd be hittel a Szavát. Rejtsd el lelked bensőjében, járja át érzéseidet, hassa át egész életedet. Töltekezzél javaival, hogy gyümölcseinek is örvendezhessék a lelked. Ne feledkezz meg róla, hiszen az Isten Igéjére olyan szükséged van, mint a mindennapi kenyérre. Jézus Igéje nélkül kiszárad a szíved, az ő életet adó Igéje viszont betölti, és gyümölcsözővé teszi a lelkedet és életedet." 

Olyan világban élünk, amelyben sokan, sokféle módon próbálják kiforgatni az ünnep valódi üzenetét és éppen emiatt örvendetes, hogy a karácsonyi ünnepkörben még ma is megtelnek a templomok, és olyanok is elmennek az istentiszteletekre, akik egyébként nem szoktak, mert valahol a tudatalattijukban érzik, hogy értük is emberré lett az Isten.

Napjainkban meghonosodott egy másik meghatározás is, mely szerint a „Karácsony a szeretet ünnepe". Ki kell mondani, hogy ez a megállapítás féligazsággá válik akkor, ha az ünneplésből kihagyjuk az Istent. Igaz, hogy a Karácsony egyetemes ünnep, amelynek a varázsát a nem hívő emberek is érzékelik, de mi hívők tudjuk, hogy a legszebb ünnepünk lényege az a „döntő esemény", hogy Jézus Krisztus a Mindenható megmentő szeretetével belépett emberi történelmünkbe és a szeretet ki nem alvó fényét gyújtotta meg a mi emberi világunkban és a szíveinkben.

Lukács evangélista leírta, hogy amikor az égi hírnök kinyilatkoztatta a betlehemi juhászoknak, hogy megszületett a Megváltó és amint a mennyei seregek elénekelték, hogy „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek" (Lk 2,14), a pásztorokat nagy fényesség vette körül. Az igemagyarázók szerint az égi karok éneke nem valami hangulati aláfestése a karácsonyi jelenetnek, hanem utalás arra, hogy mi, emberek, az Isten Fia emberréválása által megistenülhetünk. Az angyalok öröméneke az idei Karácsonyon is figyelmeztetni fog arra, hogy nem a mi emberi dicséretünk és hívő magasztalásunk teszi naggyá az Istent, hanem Ő tesz minket Fia megtestesülésével és születésével istenivé és igazán nagyokká.

Az Evangélium nemcsak azt mondja el, hogy amikor a próféták által megjövendölt Béke fejedelme (Iz 9,6) megérkezett, az emberiség nagyon mostoha állapotok között várta, de beszámol arról is, hogy a világra születésével ott Betlehemben minden zord és kedvezőtlen körülmény megszűnt és csak békesség, öröm és fény töltötte be Máriának, Józsefnek és a pásztoroknak a szívét. Ez a jelenet értésünkre adja azt, hogy az Üdvözítő nem azért jött, hogy valamit kapjon tőlünk, hanem azért, hogy életünk legmostohább helyzetére is rásugározza Isten békéjét, jóságát és emberszeretetét.

Kedves Dáma- és Lovagtársaim!

Kérnünk kell a Szentlelket, hogy hitünkkel meglássuk és a szívünkkel befogadjuk mindazt a gazdagságot, ami Istenben van és azt jólelkűséggel, irgalmassággal, szívjósággal és örömmel közvetíteni tudjuk mások felé is. Ha sikerülne nekünk ezekben a napokban csak egy picit is visszatükrözni valamit Isten jóságából mások felé, akkor a Karácsony valóban a Szeretet ünnepévé válna és megfogyatkozna azok száma, akiket már az adventi készülődés is idegbeteggé tett és sokkal többen vágyakoznának a környezetükben arra, hogy boldogan megnyissák adakozó szívüket mások felé.