Mons. Ladislaus J. Szakál, pápai káplán, a Máltai Lovagrend (KMFAP) Magisztrátusi káplánja húsvéti üzenete – 2024
 

Nagyheti gondolatok... 

Még káplán voltam Pozsonyban, amikor Billy Graham a világhírű baptista lelkész /+2018/ az ottani stadionban több ezer ember előtt tartott igehirdetést. A homília alatt kért egy focilabdát, belerúgott és elkiáltotta magát: „Így rúg beléd Isten, mert megbántottad a bűneiddel!” Amikor a szavára nagy csend lett, Billy Graham így folytatta: „Ugye, nem vettétek komolyan azt, amit mondtam? Isten ugyanis nem tud belénk rúgni. Ő sose fog belénk rúgni, mert Isten maga a Szeretet.” Bevallom, hogy a múlt században nem voltunk effajta üzenetekhez szokva, mert a régiek inkább azt mondták: „Isten büntetését nem tudod elkerülni; Isten majd megver és megbüntet minden bűnödért”! Igaza volt akkor Billy Graham-nek, mert maga az Úr Jézus is számtalanszor kimondta, hogy Isten nem tud bántalmazni, megverni és belénk rúgni. 

A nagyböjtben újra felhangzott János apostol ismert evangéliumi üzenete: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. (Jn 3, 14-17). Ő ezzel az erőteljes gondolatával azt akarta érzékeltetni, hogy Krisztus nem a csodáival és szép szavakkal csalogat minket, hanem a keresztjével vonz mindenkit a Mennyei Atyához.
Az Úr Jézus az éjszakai katekézisben felfedte Nikodémus előtt a „kereszt titkát” és rámutatott arra, hogy Isten a Megváltó keresztjébe nem egy mágneses erőt épített bele, hanem a szentháromságos szeretetét. Más szavakkal: az Úr Jézus nem a csodáival és szép beszéddel akar motiválni minket a szépre és a jóra, hanem emberszeretetével - a keresztjéhez szögezve hív bennünket az Isten útjára. János evangélista szerint, azért kell a keresztre figyelni, mert a megfeszített Üdvözítőnk jele marad számunkra örök időkre. Mi ugyanis nem Mózes rézkígyójára tekintve óhajtjuk Isten megmentő kegyelmét, hanem Atyánk keresztre feszített Fiától várjuk életünk megújulását, mivel hisszük, hogy Krisztus érdemeiért és tettéért szabadulunk meg a haláltól, a végső pusztulástól és örök életre ébredünk általa. 

Engedjük, hogy Isten szeretete ezekben a napokban is megérintse szíveinket és rajtunk keresztül a világunkat. Erre napjainkban nagy szükségünk van, hiszen emberi számításaink szerint nem sok jót várhatunk a közeljövőben és jogosan el is keseredhetünk az emberi gonoszság láttán; amint a sötétség erői katasztrófákat akarnak zúdítani a világunkra. 

Bárcsak a Feltámadott húsvéti béke-üzenete lerombolná a félelmeinket, a reménytelenségünket és elcsüggedésünket. Ha majd hallani fogjuk Tőle, hogy „Békesség nektek!” fogadjuk el és legyünk a békéjének a hordozói. Valóban békesség van a szíveinkben? Vagy talán aggodalmak és félelmek szorongatnak minket? Menjünk a félelmeinkkel és aggodalmainkkal is Jézus Krisztushoz, aki már győzött a Gonosz és a Halál felett; fogadjuk el az Ő félelmektől megszabadító erejét, és töltsön el az Ő békéje! 



Minden Dámának és Lovagnak áldásomat küldöm és maradok igaz testvéri szeretettel, Monsignore Ladislaus Szakál atya 


2024. március 28.